A mi kis falunk - A Szűz Mária jegyese című novellaciklus szerzőjével, Milbacher Róberttel beszélgettünk (Vasárnapi Hírek)

A káromkodás lázadás az állandó alávetettség állapotában- Saját nyomorúságukon is képesek nevetni az emberek- A legjobb első prózakötetnek kijáró Margó-díjat idén elnyerő Szűz Mária jegyese című novellaciklus szerzőjével, Milbacher Róberttel beszélgettünk 

– Fenik már önre a késeiket a falujabeliek, netán perrel fenyegetőznek, mint annak idején Grecsó Krisztián esetében, akinek Pletykaanyujában magára ismertek a szegvári emberek, és amit olvastak, sértőnek találták? 

– Gyerekkorom színhelyének, a Kaposvár közeli Nagybajomnak a figuráiról mintáztam a kötet alakjait. Többségük ma már nem él, de a visszajelzések alapján arra következtetek, a túlélők próbálják megtalálni a könyvbeli szereplők „eredetijét”. Édesanyámnak mindenesetre még nem mondták a faluban, mekkora nagy gazember a fia. 

– A meg nem nevezett falu „mesemondói” többnyire a kocsmában tromfolnak egymásra, koncentráltan mások szexuális kalandjait taglaló történeteikkel. Gyerekként ön ennyire szorgalmasan járt az ivóba, hogy aztán a krónikásuk legyen?

– Alkalomszerűen, de kamaszként dolgoztam postásként is, előfordultam mindenfelé, meg hát ezek a figurák elég ismertek voltak az egész faluban. De kiábrándító leszek: a szereplők nem feleltethetők meg konkrétan senkinek sem, a történetek pedig egytől egyig színtiszta kitalációk, az én agyszüleményeim, az egykor hallott történetfoszlányok továbbszövései. Bár amikor apám elolvasta a könyvet, azt kérdezte, honnan tudsz te ezekről, mert minden így volt.

– Faluban nőtt fel, falun lakik most is, egy interjúban mégis azt állította, falusi embert még soha nem látott. Hát mégis kik laknak a kistelepüléseken?

– Nagyon nem szeretem a sztereotípiákat, amik például annak a közhelyszerű képzetét adják: milyen is a falusi ember. Ezek főleg olyanok képzete, akik a fővárosban vagy más városokban élnek, általában értelmiségiek, és soha nem jártak falun. Ezen próbáltam ironizálni, mert a falusi ember ilyen is meg olyan is – például én is falusi ember vagyok meg a Gombosszegen élő Nádas Péter is.

– És amellett, hogy „bejárós” Pécsre, minek számít? Gyüttmentnek?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Rácz I. Péter, Vasárnapihírek.hu, 2016. nov. 14.

2016-11-14 14:26:13
„egymás szavait visszhangozzuk”
A bálna nem motívum paradigmatikus indulása után második verseskötetében Zilahi Anna az emberi érintkezés és megismerés határait, természetes és mesterséges eszközeit, lehetőségeit és...
A gyász és a vigasz könyve
Szilasi László gyászkönyve az édesanya halála után kezd íródni: a szerző minden este 18:48-kor hívta fel az édesanyját, és miután meghalt, írásban folytatta vele az immár egyirányú...
Történetek a vágyról
A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig...
Fordította: Lőrinszky Ildikó
Szembenézés a gyerekkorral
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ