„Mintha a mesélővel együtt – mert Szálinger Balázs egy lehetséges olvasatban egyetlen történetet ad elő negyvenegy versben – megállnánk Magyarország közepén. Ott előbb körbefordulunk saját tengelyünk körül, rövid pillanatképeket exponálunk, itt-ott elidőzünk, aztán élesebb szögben fordulunk tovább.” – A 360°-ról Simon Adri írt.

Szálinger Balázs kötete, a 360° egyhetes szellemi kemping a költészet hegy-völgyein, mezőin és fennsíkjain, földrajzilag a magyar nyelvet beszélők élőhelyein, a Kárpát-medence széltében-hosszában és azon is túl. A kötetnyitó (és -címadó) 360° című vers elkülönül a könyv négy ciklusától, s azt sugallja, hogy a körbeérő látkép, melyet a költő az első versben elénk tár, bomlik ki részleteiben az összes többi során:

egy óránál az Esthajnalcsillag,

remek napja van, mindent bevilágít

 két óránál az ellenséges zóna,

szerencsére itt sötét van

fél ötnél még tél van a nyírfaövben;

[…]

negyed hatnál a csapadék 700-900,

a Principális-csatornától nyugatra

gyarapodik a luc, az aprófalvak

szerei közt kacérkodik a gesztenyés

fél hatnál kezd nagyon világos lenni,

hogy az ország fele erdők helyébe épült,

bű, báj, öröm, árulás fele is

hat óra után, a tiszta sötétben

a 48-as honvédkopjafák közt

felmerül a bizalmi kérdés.

A teljes vers itt olvasható. 

Mintha a mesélővel együtt – mert Szálinger Balázs egy lehetséges olvasatban egyetlen történetet ad elő negyvenegy versben – megállnánk Magyarország közepén. Ott előbb körbefordulunk saját tengelyünk körül, rövid pillanatképeket exponálunk, itt-ott elidőzünk, aztán élesebb szögben fordulunk tovább. Majd hosszabb túrát teszünk azokon a külsőből belsővé váló, lelki tájakon, melyek a történelmi Magyarország tájegységei voltak valaha. „Önmagába érő, eltájolt kéktúra” nyomvonalán haladunk. Egy kanyarban zalai tájak bukkannak elénk: „A Szévíz völgyéből a Foglár völgyébe / Telepítik a négytagú családot. / Szakszerűen fölsegítik őket / A kisebbik utánfutóra. … Lent, a lapon Orbányosfa és Gyűrűs / Pedig mint a száj elé tartott mutatóujj” (A Szévíz völgyéből a Foglár völgyébe). A közeli Principális-völgybe jutunk nemsokára: „A völgy elnevezése időszakonként és szakaszonként változó. / Az észak-déli irányú, párhuzamos, ún. meridionális bevágódások egyike.” Itt egyébként, a Szakvélemény című versben Szálinger olyat tesz, amit csak az erős költészetet művelőknek bocsáthatunk meg, mert bátorság kell ahhoz, hogy a szerző beindítson és verssorként működtessen nem szépirodalmi fogantatású sorokat. Így folytatja később:

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Simon Adri, Irodalmijelen.hu, 2017. febr. 1.