Nádasdy Ádám: A „Great Vowel-Shift”. Interjú (Litera)
(kiadvány: Nyírj a hajamba)

Bevallom, a kezemben tartott jegyzetek margójára általában odaírtam, hogy itt melyik viccet kell elmesélni, méghozzá úgy, mintha akkor jutna eszembe, szinte elnézést kérve, hogy ilyen butasággal megszakítom az óra menetét. – A katedrán című sorozatunkban oktatóként is tevékeny kritikusokat, irodalomtörténészeket, esztétákat, írókat kérdezünk, hogyan látják a magyar oktatást. Nádasdy Ádámmal beszélgettünk. 

 

Ha hihetek a lexikonoknak, 1972 óta vagy a pályán. Nem titok, és nem szemérmeskedhetjük el, hogy több generáció nőtt fel az óráidon, és én eddig mindenkitől csak a legnagyobb szeretettel hallottam beszélni Rólad. Mintha nem is lett volna kérdéses, hogy ezzel foglalkozz, mintha a jóisten is ennek teremtett volna ... Tévednék? Szívesen kérdeznélek az otthonról hozott mintákról; édesapád is rendkívüli tanáregyéniség volt; az ő példája mennyiben inspirált téged?

Nádasdy Ádám: Valóban 1972 óta  az egyetemen, de gyakorlatilag 1967 óta már rendszeresen tanítottam, képeztem magam „didaktikából” (hülye név, de így hívják a tanítás csínját-bínját. Apám valóban közkedvelt tanár volt (a Színművészetin), de én őt sose láttam tanítani, inkább a szele érintett meg, hogy lám, milyen jól lehet ezt a mesterséget is űzni.

A Dante-fordítás kapcsán már utaltál egy otthoni Divina comédiára; de vajon mik voltak még abban a könyvtárban, amelyek irányba állítottak, hatottak rád?

Volt olasz is, német is, egyáltalán sokféle nyelvű könyv volt (angol alig!). Én nem sokáig maradtam abban a „könyvtárban”, hamar kirepültem (lélekben már III. gimitől). De azt, hogy a könyvek fontosak, mint a szerszámok egy suszter műhelyében, úgy tartoznak az élethez, azt azért ott tanultam meg.

Beszéljünk a kívülállók számára nem feltétlenül és magától értetődőn vonzó nyelvészetről. A legtöbbeknek, még akik egyetemre jártak is, a végződések, a hasonulások; a megmagyarázhatatlan szabályok hálózata jut eszébe. Vagy a hangtan, ami neked is professziód. Miként válik ez vonzóvá egy fiatalember számára, mi fogja meg, mi marasztalja ezen a területen?

Szerettem a matekot (csak az eredmény általában nem jött ki, mert figyelmetlen és rendetlen voltam). A nyelvészet hasonlít a matekra. Egy volt tanítványom, aki sose tagadta, hogy irodalmár akar lenni (az is lett, New Yorkban tanít), azt mondta: ő azért szerette a irodalmat, mert „ott lehetett rosszat mondani”. Vagyis hogy az irodalom megítélése nagyon szubjektív: tragédia ez vagy komédia? Valós személyről szál a vers, vagy sem? Bármelyiket mondod  folytatta  nem tudták azt mondani: „Nem!” Márpedig az agy higiénáje szempontjából kell ilyen is. Nyelvészetben egyszerű: zöngés ez a mássalhangzó.

Hogyan láttál neki a tanításnak? Voltak-e módszereid és milyenek? Tanult módszerek, intuitív belátások?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2017. márc. 31.

2017-03-31 18:25:51
Fordította: Morcsányi Júlia
Lázálom az újrakezdésről
Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa...
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ