Ha hihetek a lexikonoknak, 1972 óta vagy a pályán. Nem titok, és nem szemérmeskedhetjük el, hogy több generáció nőtt fel az óráidon, és én eddig mindenkitől csak a legnagyobb szeretettel hallottam beszélni Rólad. Mintha nem is lett volna kérdéses, hogy ezzel foglalkozz, mintha a jóisten is ennek teremtett volna ... Tévednék? Szívesen kérdeznélek az otthonról hozott mintákról; édesapád is rendkívüli tanáregyéniség volt; az ő példája mennyiben inspirált téged?

Nádasdy Ádám: Valóban 1972 óta – az egyetemen, de gyakorlatilag 1967 óta már rendszeresen tanítottam, képeztem magam „didaktikából” (hülye név, de így hívják a tanítás csínját-bínját. Apám valóban közkedvelt tanár volt (a Színművészetin), de én őt sose láttam tanítani, inkább a szele érintett meg, hogy lám, milyen jól lehet ezt a mesterséget is űzni.

A Dante-fordítás kapcsán már utaltál egy otthoni Divina comédiára; de vajon mik voltak még abban a könyvtárban, amelyek irányba állítottak, hatottak rád?

Volt olasz is, német is, egyáltalán sokféle nyelvű könyv volt (angol alig!). Én nem sokáig maradtam abban a „könyvtárban”, hamar kirepültem (lélekben már III. gimitől). De azt, hogy a könyvek fontosak, mint a szerszámok egy suszter műhelyében, úgy tartoznak az élethez, azt azért ott tanultam meg.

Beszéljünk a kívülállók számára nem feltétlenül és magától értetődőn vonzó nyelvészetről. A legtöbbeknek, még akik egyetemre jártak is, a végződések, a hasonulások; a megmagyarázhatatlan szabályok hálózata jut eszébe. Vagy a hangtan, ami neked is professziód. Miként válik ez vonzóvá egy fiatalember számára, mi fogja meg, mi marasztalja ezen a területen?

Szerettem a matekot (csak az eredmény általában nem jött ki, mert figyelmetlen és rendetlen voltam). A nyelvészet hasonlít a matekra. Egy volt tanítványom, aki sose tagadta, hogy irodalmár akar lenni (az is lett, New Yorkban tanít), azt mondta: ő azért szerette a irodalmat, mert „ott lehetett rosszat mondani”. Vagyis hogy az irodalom megítélése nagyon szubjektív: tragédia ez vagy komédia? Valós személyről szál a vers, vagy sem? Bármelyiket mondod – folytatta – nem tudták azt mondani: „Nem!” Márpedig az agy higiénáje szempontjából kell ilyen is. Nyelvészetben egyszerű: zöngés ez a mássalhangzó.

Hogyan láttál neki a tanításnak? Voltak-e módszereid és milyenek? Tanult módszerek, intuitív belátások?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2017. márc. 31.