Megkérdeztük Beck Tamást. Interjú (Bárka Online)

Ön Zalaegerszegen él és dolgozik, csak akkor jön Pestre, ha valami dolga akad. Legutóbb 2015 végén beszélgettünk a Magvető Kiadónál megjelent novellás- és verseskötetével kapcsolatban, akkor vette át a Petri-díjat. Mi történt azóta?

Korrigálnék: 2014 decemberében vettem át a Petri-díjat, legutóbbi beszélgetésünket követően, mint kuratóriumi tag, beszédet mondtam Szaniszló Judit Petri-díjának átadásán. Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, mi történt azóta, az életemet a novelláimhoz hasonlítanám: történések elsősorban a „főszereplő” tudatában zajlanak, a külső cselekmény minimális. Megszokott életrendemet nem borította fel szignifikánsan a kettős könyvmegjelenés, illetve az ezzel járó kötelezettségek. Hatások természetesen bőségesen értek ebben a két évben is, és nem hagyták érintetlenül a személyiségemet.

Örömmel láttam novellapublikációit a Bárkában.  Úgy tűnik, az újabb írásaiban a groteszk látásmód továbbra is sajátja. Az alkotó hogy érzi, van valamilyen elmozdulás?

A groteszkről minden olvasónak törvényszerűen Örkény jut eszébe, s ezt én annyiban megerősíteném, hogy minél inkább az Ön által említett groteszk látásmód uralja valamely művemet, terjedelmi szempontból annál inkább az egypercesek felé tendál. Mindettől elvonatkoztatva: a groteszktől nem idegen a humor, s utóbbi nélkül bizony nem elviselhetőek bizonyos traumák, mint mondjuk egy szeretett személy elvesztése vagy egy hajdanvolt barátban való mélységes csalódás, az egzisztenciális értelemben vett kudarcokról nem beszélve. A fentiekkel összhangban kijelenthetem ugyanakkor, hogy hosszabb novelláimban nem annyira jellemző a groteszk dominanciája. Elgondolkodtató persze, az elmúlt két évben vajon miért született egyre több kispróza a „műhelyemben”.

Érlelődik egy újabb novelláskötet?

Csak lassacskán érlelődik; éppen azért, mert mostanság leginkább kompakt alkotásokat teszek le úgymond az asztalra. Tavaly szerettem volna kicselezni önmagamat, s egyperces fiktív naplóbejegyzésekből hosszú hónapok alatt fabrikáltam egy nagyobb epikai művet, mely azonban egyöntetű elutasításra talált a számomra meghatározó kiadók részéről. S mivel az ő véleményüket semmiképp sem hagyom figyelmen kívül, a konzekvenciákat levonva ezzel a sajátos műfajjal nem kísérletezem tovább. Más kérdés, hogy az ominózus mű bizonyos részei talán eredeti kontextusukból kiragadva is megállhatják a helyüket, később tehát még felhasználhatom őket.

Az Isten szemtelenül fiatal prózakötetnek és a Más él benned verseskötetnek milyen visszhangja volt?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szepesi Dóra, Bárkaonline.hu, 2017. augusztus 29. 

2017-08-29 18:54:49
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Szabó T. Anna szenvedélyes olvasó, az írott szó átjárja a mindennapjait. Új könyvében az élet elválaszthatatlan a művészettől, a személyesség az irodalomtól és a történelmi tapasztalattól....
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Önportré és vallomás
,,Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá." Mácsai Pál önéletrajzi könyve számvetés,visszatekintés, emlékpróba. Portré. A...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ