A nők lázadása – Szécsi Noémi új regényéről vall. Interjú (Vasárnapi Hírek)
A nők évszázada - A nők minden bizonnyal imádni fogják, a férfiak remélhetően tanulnak belőle - Történelmi tabuk, coming outok, kirakatban táncolók - Az Egyformák vagytok című, a héten boltokba került új regénye kapcsán Szécsi Noémival beszélgettünk – Az Egyformák vagytokat olvasva az az ambivalens érzés fogott el, ami milliónyi lánynak, nőnek jelenthetett problémát az elmúlt évszázadban, mikor csak a hagyományosan férfi nézőpontú regényeket forgathatták: hol vagyok ebben én, kivel azonosuljak, valóban ezek az én problémáim? A nemi identitással való játék már az első kötetétől foglalkoztatja, de most mintha elment volna a falig a kizárólagos női nézőpont (ironikus, parodisztikus, szatirikus) érvényesítésével. Mi ennek az oka? – Ez az írói evolúciómból fakad. Tizenöt éven át ódzkodtam attól, hogy hozzám hasonlítható, velem azonosítható szereplőket állítsak központba. Soha nem volt ambícióm, hogy a saját életemet megírjam, nekem az a fontos, hogy a szereplőim érdekes figurák legyenek. Az Egyformák vagytokban vállaltam a kockázatot: kicsi a távolság köztem és a hőseim között.
– Emellett a regény rendszerváltás utáni magyar társadalma is befolyásolta ezt a döntést?
– Kétségkívül harcosabb hangulatba kerültem az utóbbi években, mert most kifejezetten olyan konzervatív társadalomban élünk, amelyik a hagyományosabb női szerepeket helyezi fókuszba, és ezt borzasztóan nyomasztónak találom. A közmédiát nézve-hallgatva zavarba ejt, mennyire nem vagyok fontos és érdekes ennek a kormánynak, csak mert nem vagyok nagycsaládos, magát kereszténynek valló, határon túli… sorolhatnám, mi nem vagyok még. A magyar nők a kormánypolitika felsőbb szintjein sincsenek jelen, csak ha valami piszkos munkát kell elvégezni, akkor kerülnek elő a Hoffmann Rózsa-félék, de nem látunk olyat, aki valóban képviselne bennünket. Egy konzervatív, macsó társadalommá rendeződtünk, ami ugyan nem előzmény nélküli, de a körülöttünk lévő világ nem ebbe az irányba halad.
– A női perspektíva és elbeszélésmód lenne a legjogosultabb a jelenlegi társadalmi és mindennapi viszonyok ábrázolására?
– Azt gondolom, a 21. század a nők évszázada, ezért a mostani történeteket mindenképpen így lehet a legjobban megírni.
– Lemaradtam valamiről? Itthon sokakra még a 19. század végi női emancipáció is sokként hat a mai napig, a regényében ábrázolt tipikus női sorsok is valamiféleképpen kudarcosak.
[…]
A válasz és a teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Rácz I. Péter, Vasarnapihirek.hu, 2017. október 9. Megjelent a 2017. október 07-i lapszámban.
2017-10-09 17:35:31
|
|
|
Fordította: Todero Anna
Egy olasz család félreértései
Claudia Durastanti a fiatal olasz írónemzedék legizgalmasabb, legeredetibb hangú alkotója. Önéletrajzi elemeket is tartalmazó könyve egy nem mindennapi család életébe enged bepillantást, ahol...
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
|
|