A nemzeti identitásról szóló kérdések untatják Pajtim Statovci albán származású, Finnországban élő írót. Az jobban érdekli, hogyan használjuk az állatokat saját céljainkra, könyvében egy perverz macska is van.

- Sokszor kérdeznek a Koszovóhoz és Finnországhoz fűződő kapcsolatomról. Arról, hogy albán vagy finn vagyok-e. Ezek absztrakt dolgok, mindenki mást ért alattuk. Próbáltam nem az alapján meghatározni magam, hogy honnan jöttem. A mai világban folyamatosan mozgunk, a nemzetiségek közötti határok elmosódnak - mondta a Népszava kérdésére Pajtim Statovci, aki azt sem gondolta volna, hogy Finnországban megjelenik a Macskám, Jugoszlávia című regénye, nemhogy azt: tizenkét nyelvre lefordítják.

A regényben két elbeszélő történetét követjük felváltva. Az egyik a '80-as évek Koszovójában játszódik, egy fiatal lány, Emine az esküvőjére készül Bajrammal. Az albánok üldözésekor gyerekeikkel elmenekülnek Finnországba, ahol a család szétforgácsolódik. A másik történet a jelenben játszódik, elbeszélője az egyetemista Bekim, Emine és Bajram fia. Középpontban egy másik kultúrába való beilleszkedés korlátozott lehetőségei és a kirekesztődés érzése áll. Mindkét generáció életéből hiányoznak a tartalmas emberi kapcsolatok, ami azonban nem a menekültlétből fakad, hanem általánosabb probléma. Bekim ráadásul többszörösen kívülálló, meleg is, aki neten keresi a szexpartnereket. Kígyót tart, a regény mágikus realista rétegét pedig az adja, hogy összeismerkedik egy beszélő, homofób macskával, akinek irodalmi rokonai Bulgakov A Mester és Margaritájának Behemótja, Hoffmann Murr kandúrja és Franz Kafka állatalakjai. - Az állattanulmányok nevű tudományterület inspirált, ami azt vizsgálja, hogyan tekintünk az állatokra egy-egy kultúrában. Például a macska Európában háziállat, Koszovóban tisztátalan. Az állatokat úgy használjuk, mintha metaforái lennének az emberi tulajdonságoknak, nem pedig úgy nézünk rájuk, mint akik saját maguk is érzékelik valahogy a világot, amit nem érthetünk meg. Az irodalomban előfordul, hogy állatok az elbeszélők. Ezzel ellopjuk a hangjukat, hogy leírjuk a világot - mondta és hozzátette, az állatok és a szexuális vagy etnikai kisebbségek tagjai között hasonlóság van kulturálisan. Könyvében Bekim szégyenérzetét, kiszolgáltatottságát és menekültként létezését fejezik ki az állatok. - Bekim nem érzi magát egyenlőnek. Mások szerencsétlenebbnek és érdemtelenebbnek tartják csak azért, mert egy erőszakos és háború sújtotta helyről származik. Ha valaki megkérdezi, honnan jön, nem az érdeklődés, hanem a szánalom vezérli - mondta Statovci, aki ugyan saját tapasztalataiból merített regényéhez, de hangsúlyozza, a könyv nem önéletrajzi.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Urbán Csilla, Népszava.hu, 2017. december 2.