Végül rájövünk: rólunk szól a mesély (Népszava)
(kiadvány: Kőbéka)
Spiró György új regényét olvasva önfeledt nevetésünket szép lassan felváltja a riadtság. Vad szatíra ez vagy lehetséges perspektíva? Recenzió. A parlamentben a kormánypártnak kormánypárti ellenzéke van. Azoknak, akik nem tudják dokumentumokkal igazolni, hogy az ükszüleik is az akkori Magyarország területén születtek, migránsadót kell fizetniük. Szegénységi bizonyítvány szükséges a lakhatási engedélyért, ezért a gazdagok is kiváltják. Az ország élén király áll, aki külföldi zsoldosokkal bástyázza körül magát, minden az ő tulajdonában van, csak a kegyencei boldogulnak. – S folytathatnánk, mivel Spiró György új, szatirikus regénye (az író maga alkotta műfaji terminussal: mesélye) ontja a vitriolos poénokat. Ráadásul ez csak a kezdet. Az író ugyanis a műfaj klasszikusainak – például Voltaire Candide-jának – hagyományait újrateremtve utaztatja hősét szerte a világban. Az együgyű, ám jóindulatú Kálmánkát több kontinensre elhurcolják, megfordul a múltban és a jövőben is. S persze, mindenhol válogatott szörnyűségekben van része: megtapasztalja a börtön, a terrorizmus, az emberkereskedelem, az elmegyógyintézet, sőt az atomkatasztrófa rémségeit. Ebben a világban az ember totálisan kiszolgáltatott. Brutális hatalmaknak, de mindenekelőtt a saját butaságának. „Az emberfaj sárkányfog-vetemény” – írja romantikus hevülettel Vörösmarty. Pitiáner svihák – legyint Spiró. De nem kevésbé veszélyes. […] 2018-01-12 12:55:51
|
|