Életünk a szolgáltatás (Helikon)

Súrol, dörzsöl, rongy, porszívó. Vigyázz, ne úgy, nem érted, nem így kell, nem jó, újra, kezdd előlről. Az Oktopusz egy takarítószemélyzet mindennapjait járja körül, ahogy a különböző nemzetiségű alkalmazottak sziszüfoszi rutinnal teszik rendbe az irodákat, a folyosókat, a huszonötméter magas akváriumot, hogy az irodistákat és a látogatókat nap mint nap megfelelő környezet fogadja. „Életünk a szolgáltatás.” Mindeközben az olvasó szemei előtt is úgy jelennek meg a szereplők, ahogy pucolják a magas üvegfalakat, mintha ficánkoló halakat bámulna egy akváriumban.

A regény rövid fejezeteiben folyamatosan ott vibrál a feszültség, az irodisták és a takarítói személyzet közötti kölcsönös undor, a személyzet tagjai közötti apró játszmák, az állandó „én úgy is jobban tudom” és a „másik biztos rosszul csinálja” kicsinyeskedései, a szúrkálódások és gyanakvások mindegyre visszatérő alakzatai. Ráadásul egymás mellett is úgy beszélnek el, mintha csak tátognának. Ahogy például a török kollégának csak a keresztnevét tudják. „Egyszer mondta a teljes nevét is, de senkit sem érdekelt, senki sem jegyezte meg.” (34.) Ezzel együtt nagyon is emberiek a karakterek, ahogy mindenki a saját bajával van leginkább elfoglalva, a szelektív szemétgyűjtés, a spórlás a villannyal és tisztítószerrel nem az ő tisztjük, ők csak minél kevesebb energiabefektetéssel igyekeznek csillogóvá törölni az épületet. Sikálnak, káromkodnak, szundítanak, figyelnek, morognak.

Tömör mondatai és visszatérő képei kellemes sodrást kölcsönöznek a szövegnek, a látszólagos eseménytelenség mögött rengeteg történet rejtőzik, a karakterek mögé egyre kifinomultabb családtörténetek sorakoznak fel, ugyanakkor elkerülhetetlenül becsorog a cselekményszálak közé napjaink társadalmi és közéleti tapasztalata is. Inkább a mondatpróza felé mozdul el, helyenként rendkívül pontos, aforisztikus mondatokkal mutatja be az alkalmazottak mikrotársadalmát. És ebben a kimerevített, örökös ismétlődésben az időhöz való egyetlen viszonyulási lehetőséget a folyamatosan döglődő oktopusz jelenti.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: André Ferenc, Helikon.ro, 2017. október 10. 

 

2017-10-10 14:00:56
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
A nagy múltú antológia idén is az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb verspublikációkat.
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ