Megkeseredett nevetés (Élet és Irodalom
(kiadvány: Tankom)

A történet tehát 1968 januárjában indul, amikor a főhadnagy búcsút mond a karácsonyt-szilvesztert Magyarországon töltő lévai lánynak, Julikának; s mindjárt utána Brezsnyev és Kádár közötti telefonbeszélgetést kell tolmácsolnia. A főhadnagy a rétsági harckocsis hadosztálynál teljesít szolgálatot: szenvedélyesen játszik műanyag játékkatonáival, titokban nagy csatákat vívnak társaival; olykor el kell mennie tolmácsolni, például vadászatra Dubčekkel,  titkos (kémkedési) küldetésbe Lévára, ahol végre újra találkozhat Julikájával, végül augusztusban baráti segítségnyújtásra, a tankokkal, megint Lévára. Szívébe zárja (az imádott Kádár elvtárson kívül) Dubčeket, és tanúja a legfontosabb szereplők hol kedélyes, hol feszült tárgyalásainak, amelyek a „hadgyakorlatohoz”  – vagyis a megszálláshoz – elvezetnek.

Arra gondoltam, micsoda nagyszerű dolog lesz beszámolni erről a kiváló regényről, amit végig lehet mosolyogni, nevetni, vihorászni, kacagni – csupa finom élvezet, csattanós, fordulatos, mulatságos, le sem lehet tenni. Kiváló és igen eredeti mű, gondosan és átgondoltan megírt, mégis sodró és lendületes munka.

De aztán rá kellett jönnöm, hogy a Tankom viccei aligha idézhetőek: a szöveg úgy és attól mulatságos, hogy tele van rejtett utalásokkal és ismétlésekkel, és főleg mert a gyermeki látásmód keveredik a mozgalmi-politikai zsargonnal és a katonai nyelvezettel. Nem mondanám, hogy a gyereknyelv – mert a könyv elbeszélője ugyan gyerekmód látja a világot, de (szerencsére) beszéde nem imitálja azt az infantilis (vagy annak hitt) megszólalást, ami már irodalmi közhely. Itt az események megértése (továbbá a viselkedés, az emberek megítélése, a motívumok tulajdonítása s a többi) okoz nehézséget a beszélőnek, s ez a küzdelem (vagyis a látszólagos megoldásokra való rátalálás) leplezi le gyerekes gondolkodását.

Mert hát arról van szó, hogy elbeszélőnk-főhősünk főhadnagy; nyilván elég fiatal, de olykor mintha óvodás volna, máskor általános iskolás, majd kiskamasz, esetleg kamasz – a szabályok, amelyek szerint elképzeli az életet (a tekintélyszemélyek, a szerelem, a háború és a viszály, a titok, a kémkedés, árulás és hűség kategóriái) elképesztő tudatlanságról, naivitásról, értetlenségről és zavarról tanúskodnak. Nos, ez a hős történetesen jól tud oroszul (a Szovjetunióban végzett katonai akadémiát) és szlovákul is (nemzetiségi településen született); ezért az a megtiszteltetés éri, hogy az egyre feszültebb csehszlovákiai helyzetben, 1968-ban Kádár Jánosnak tolmácsolhat a fontos elvtársakkal folytatott megbeszéléseken.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kálmán C. György, És.hu, 2018. február 23.

2018-02-23 16:35:31
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ