A kortárs szépirodalomban kevés olyan könyv van, ami olvasmányossága mellett drasztikus kulturális különbségeket, egyértelműségével az emberi természet széleskörűségét képes bemutatni. Az 1990-ben született Pajtim Statovci első regényében mindezeket hétköznapi formában nagyközönség számára is képes volt fogyaszthatóvá tenni. A több szálon futó regényt tizenkét nyelvre fordították le, és tökéletesen mutatja be két világ kulturális különbségeit, valamint az ezekből fakadó mindennapi problémákat. A Macskám, Jugoszlávia szerzőjével beszélgettünk.

ContextUs: Mit jelent számodra az otthon mint kifejezés?

Nagyon sokszor kérdezik ezt tőlem az emberek, mivel 2 éves voltam, amikor Finnországba költöztünk. Nem igazán van közeli kapcsolatom Koszovóval, de ahhoz, hogy ez teljesen érthető legyen, vissza kell egy kicsit kanyarodnom. Amikor az emberek azt kérdezik, hogy hogyan viszonyulok a szülőhazámhoz és a nyelvhez, amit beszélek, azt feltételezik, hogy nyomás van rajtam a nyelvi és kulturális különbségek miatt, de ez nem így van. Mivel úgy nőttem fel, hogy két kultúrám, két nyelvem és két otthonom volt.

Azt gondolom, hogy az embernek lehet több otthona. Szerintem az otthon inkább elmeállapot, mint fizikai hely.

Mivel rengeteget utazom, és mindig is rengeteget utaztam, csak a telefonomra és a laptopomra van szükségem, hogy otthon érezzem magam. Mindezek mellett, amikor Helsinkibe megyek, ahol a személyes dolgaim vannak, akkor mondhatom azt, hogy hazamegyek.

ContextUs: Hogyan élted meg gyerekként az új környezetet? Nehéz volt beilleszkedni?

Nagyon fiatal voltam, ezért sok mindenre nem emlékszem. Nem volt viszonyítási alapom azzal kapcsolatban, hogy amik történtek, azok azért történtek, mert egy másik kultúrából érkeztem, vagy egyszerűen csak a fiatalsághoz tartoztak. Ahogyan a könyvemben is írtam, a legnagyobb különbségek a kulturális beállítottságban gyökereztek. Inkább apró eltérések voltak, amik közül megmaradt néhány az emlékeimben. Például a könyvemben, amikor Emine bemegy a bevásárlóközpontba, újdonságként élte meg, hogy fizetésnél a futószalagon elválasztó rudakat használnak, hogy látszódjon, melyik termék kihez tartozik, nem találkozott még ilyesmivel. Vagy például a tömegközlekedés, hogy mindig adott időben érkeznek buszok, villamosok, hogy sok embert egyszerre elszállítsanak. Ezek számára új dolgok voltak.

Azt gondolom, hogy egy gyereknek sokkal könnyebb beilleszkednie az adott környezetbe, vagy akár megtanulni egy új nyelvet, mert sokkal fogékonyabb. Az idősebb generációnak ez nehezebben megy. Ahogyan a könyvemben is látható, ezek a nyelvi nehézségek az idősebbeknek problémát okozhatnak mindennapi dolgokban, ezekben a percekben a gyerekek szoktak segíteni, például amikor elmennek orvoshoz, zavarba ejtő helyzetet teremt, amikor a szülőnek a gyerekétől kell segítséget kérnie, pedig ennek fordítva kéne történnie.

ContextUs: Jelenleg a gazdasági kivándorlás és a menekültkérdés világszintű téma, mondhatni borítékolható volt egy ebben a témában íródott könyv sikere. Van mögötte szándékosság, hogy éppen ebben az időszakban jelent meg a könyved?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Andó Attila, Contextus.hu, 2017. december 7.