„Amit korról korra elhallgatnak“ (Art7)
(kiadvány: Egyformák vagytok)

A lineáris időrendben bemutatott, múltbeli eseményekbe sűrítve mindent felvonultat a mű, ami egy nővel megtörténhet: nem tervezett anyaság, vetélés, abortusz, a karrier kisiklása, házasság, válás, megcsalás.

Szécsi Noémi új regénye a Nyughatatlanok és a Gondolatolvasó című történelmi regényeihez kapcsolódik laza szálakkal. Az Egyformák vagytok főszereplője két negyvenes, budapesti, értelmiségi barátnő. Em történész, egy filmforgatás szakmai szakértője, Elza kiadói jogász, ugyanannál a cégnél dolgoznak. A cselekmény két szálon fut, a jelenben játszódó másfél nap eseményeit öleli fel: egy lakáséttermi céges buliba csöppenünk, ahol Em és Elza a kulturális élet alakjait alaposan megkritizálja, ezután Elza útja a volt szeretője szülinapi ünneplésére vezet egy romkocsmába. Másnap Em egy régi ismerősnél tesz látogatást, majd együtt részt vesznek egy sajtótájékoztatón. Ebbe közbeékelve, egyetemista koruktól kezdődő visszaemlékezésekből rajzolódik ki a szereplők élettörténete.

A lakásvacsorán megjelenő, Em és Elza által lenézett, jógázó és jótékonykodó díszfeleségek, a fiatal, ünnepelt színésznő, a kövér, leszbikus, angol írónő, a hagyományos családmodellt követő vidéki sógornő és más nőtípusok felvonultatásával Szécsi Noémi tulajdonképpen megalkotja a jelen történelmi regényét, amelyet a főszereplők kritikai megjegyzései kommentálnak. Em a szerző Nyughatatlanok és Gondolatolvasó című regényeiben megismert Bárdy-család történetét kutatva párhuzamokat fedez fel a család és saját élete között, és tudtán kívül, ő is a történelem részévé válik ebben a korrajzban. Ezzel a történelem kontinuitására hívja fel a figyelmet a regény. Em a filmforgatás sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy a filmben feldolgozott történetnek van-e aktualitása, így válaszol: „Csak a folytonos haladás hívei hirdetik, hogy a kiszolgáltatottság az emberi életben felszámolható.“ (231.). Az Egyformák vagytok nem a folytonos haladást hirdeti, a regény olyan „örök történeteket“ dolgoz fel, amelyek állandóan ismétlődnek és amiket „korról korra elhallgatnak“ (231.).

A két nő háttere hasonló, ugyanabból a vidéki városból érkeztek Budapestre, fiatal koruktól fogva ismerik egymást, negyvenes éveikre azonban egészen máshogy alakult az életük: Em férjezett, és van egy lánya, az áhított tudományos karrier nem sikerült neki, Elza elvált, a munkahelyi ranglétrán lépeget előre. A regény megmutatja az öregedés nehézségeit egy olyan társadalomban, ahol a fiatalság a legfontosabb erény, a szereplők pedig életükre visszatekintve meggyászolják az elvesztegetett lehetőségeket, számot vetnek a sorsfordító pillanatokkal. A lineáris időrendben bemutatott, múltbeli eseményekbe sűrítve mindent felvonultat a mű, ami egy nővel megtörténhet: nem tervezett anyaság, vetélés, abortusz, a karrier kisiklása, házasság, válás, megcsalás.

Férfiak határozzák meg az életük folyását, az apa, a belga vagy épp finn szerető, a főnök, a professzor. Minden kis múltbeli történet bemutat egy epizódot ebből a világból, ahol a férfi körül forog minden, a nők pedig legfeljebb egymás riválisai lehetnek. A főszereplők igyekeznek hangsúlyozni, hogy ők nem olyanok, mint a többiek, és cinikusan szemlélik nőtársaik sorsát, de elkülönülésük alapja mégis épp az, hogy másokhoz mérik magukat, ezzel a női szolidaritásnak esélyt sem adnak. Ezt a folyamatot reprezentálja az a jelenet is, mikor Elza (munkaköri kötelességből) beszélgetésbe kezd egy Eliza nevű, angol írónővel, aki (megítélése alapján) mindenben különbözik tőle, a rövid beszélgetés során azonban kiderül, hogy több bennük a közös, mint hitte.

A női szerepkörrel kapcsolatos társadalmi elvárások nyomasztó erővel nehezednek mindkettejükre. miközben saját útjukat keresik, a nagymama, anyuka, sógornő mindig emlékeztetik őket arra, hogy a rájuk kiszabott nemi szerepekkel nem szabad szembe menni. Végeredményben a meg nem élt, lehetséges életutak hiánya keseríti meg az életüket. A borítókép felkínálja azt az értelmezést, hogy a sok perspektíva, amelyen keresztül önmagukat vizsgálhatják, töredezett képet alkot, minden tükörben más látszik, de az egészet egyik sem mutatja.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ható Fanni, Art7.hu, 2018. május 3. 

2018-05-03 18:51:29
Székely Szabolcs verseskötete az érett férfikorról szól pátosz nélkül, de nem illúzióktól mentesen. Haragudhat-e egymásra férj és feleség, ha közben fél szemmel a gyerekre kell figyelni?...
Vida Kamilla első verseskönyve friss és fanyar olvasmány. A fiatal költők nemzedékének egyik legizgalmasabb hangja a személyes és a közösségi megszólalások lehetőségeit keresi vitriolos...
Fehér Béla fergeteges regényében a jelen és a múlt, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze.
A vastavai Sárga Pipacs vendégfogadó...
Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ