Újabb történelmi regénnyel jelentkezett Daniel Kehlmann, Tyll című kötete az idei könyvhétre jelent meg Fodor Zsuzsa fordításában a Magvetőnél. A regény legalábbis annyira történelmi, amennyire az volt az író számára a világsikert jelentő A világ fölmérése is.

Ez utóbbihoz vett egy világhírű matematikust, Carl Friedrich Gausst, illetve egy nem kisebb ismertségnek örvendő természettudóst, Alexander von Humboldtot, és olyan biográfiát körített köréjük, melyet a kehlmanni poézis kedvelői fikciós játékként, kritikusai pedig „hamisításként” aposztrofáltak.

Hasonlóképp járt el legújabb regényében is, csak ezúttal a rettentő harmincéves háború eseményeihez nyúlt vissza.

E megfogalmazás viszont hamis olvasói elvárásokat kelthet, így némi kiegészítésre van szükség: a szövegben a háború nagy csatajeleneteire, „enumerációra” nem igazán kell számítani – a Zusmarhausen című fejezetet leszámítva, mely (címéből adódóan) a vesztfáliai békét közvetlenül megelőző, utolsó nagy összeütközésről tudósít, másodkézből. A látott és átélt borzalmakat sajátos módon egy bizonyos Martin von Wolkenstein gróf írja le a naplójába, a valóságot olykor megmásítva.

De megmásításról és fikcióról kicsit később.

A harmincéves háború csak a keretet biztosítja: szó esik a Protestáns Unióról, a prágai defenesztrációról, a Téli királyként emlegetett V. Frigyesről és feleségéről, „Lizről” (ő ugye Elizabeth, a lefejezett Stuart Mária unokája), de olyan, talán kevésbé ismert történelmi személyekről is, mint például a polihisztor Athanasius Kircher vagy a jezsuita boszorkányüldöző Oswald Tesimond.

Eddig látszólag tartja magát a lista a történelmi hűséghez, de ebbe a közegbe illeszti be Kehlmann Tyll Ulenspiegelt.

Innen már sejthető, hogy nem egy konvencionális történelmi narratíva lesz ez. Tyll (vagy sztenderd német átiratban: Till Euelenspiegel) neve mögött ugyanis feltételezhetően a 14. században élt tréfacsináló bújik meg – innen is a „történelmi regény” féloldalassága: a korának görbe tükröt mutató Euelenspiegel számos, a német mesekincs sokak által ismert darabjának központi figurája, akit előszeretettel ábrázoltak és ábrázolnak mind a mai napig udvari bolond sapkában. De ikonográfiájához éppúgy hozzátartozik a nevében is szereplő bagoly (Eule) és tükör (Spiegel). A regénybeli Tyll apja boszorkánypere után útnak indul, vásári mutatványosnak áll, majd pedig a Téli királyhoz szegődik udvari bolondnak – mindez a harmincéves háború történelmi panorámája előtt.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Mikoly Zoltán, Kulter.hu, 2018. augusztus 2.