A Vörös ötven (sz)árnyalata (Élet és Irodalom)
(kiadvány: Vörös önéletrajza)
A szörny önéletrajza jóval több, mint Gérüónnak, a mitológiai vörös szörnyetegnek coming out története. És jóval zseniálisabb, mint amit ezek a hívószavak – önéletrajz, szörny, coming out – már önmagukban is ígérnek. A tizedik feladat, Héraklész szokásos öldöklése Anne Carsonnál homoerotikus szerelmi történet, a háromfejű, bíborszínű marhákat birtokló óriási szörny itt esendő, önmagát kereső, bűntudattal élő fiú, férfi, az ősi mitikus világ pedig ezer színben és árnyalatban kap reflexiót Észak- és Dél-Amerika nagyvárosi környezetében. A viszonylag modern műfajt és megszólalásmódot ígérő cím és a verses regény műfaji megjelölés már eleve feszültséget kelt, ám a szerző ennél jóval alaposabban belegabalyít minket szövegeibe. A bevezető esszével, jegyzetekkel körbevett mű Sztészikhorosz görög költő Gérüonéisz című epikus művéből fennmaradt töredékek pszeudo-fordításával és három áldokumentarista-filozofikus Függelékkel kezdődik, és a görög költővel készített karikírozott „művészinterjúval” zárul. Látható tehát, hogy szövevényes kontextusba helyezi történetét a szerző, így az sem meglepő, ha a Vörös önéletrajza című Románc sem „hagyományos” önéletrajz. A negyvenhét szabadversből álló füzér olyan harmadik személyben íródott „önéletrajz, / melyen Gérüón öttől negyvennégy éves koráig dolgozott,” és amely „nemrégiben fotóesszévé / alakult”, apró mozzanatokat, eseményeket, emlékképeket bont ki, megállítja az időt, mint a fénykép, megdermeszti, mint a belülről kitörő magma, amely „találkozik / a világ hűvös levegőjével”. […] 2018-08-17 19:30:58
|
|