Lélegzet-visszafojtva (Kortárs Online)

A Lehet lélegezni történetei a hétköznapi ember kötelezettségeiről és lehetőségeiről mesélnek. Mint egy átlagos hétfő reggelben, itt sincsenek csattanók, hirtelen tragédiák vagy létösszegző tanulságok. Csak a körülöttünk ágaskodó valóság van: hol nyugodt, hol kapkodó, de megszokott, mint a ki- és belégzés.

A fürdőszoba nedves kövén árválkodó szappan látványa az emberek többségében az elcsúszás veszélyének kellemetlenül bizsergető érzését kelti. De vannak olyanok, akiknek e domború hátú glicerintömb egyenesen a lét mozgatórugóját jelenti. Szürreális, sőt, mi több, nevetséges úgy gondolni a világoskék alapon fehér pöttyös csomagolású babaszappanra, mint az olyannyira keresett boldogság megtapasztalásának eszközére. Minden bizonnyal az emberek úgy tekintenének ránk e kijelentés hallatán, mint egy másik galaxisból érkezett idegenre: idegen egy országban, idegen emberek a térben, idegenség lélekben és a létben. Ezt a nehezen megfogalmazható, mégis minden élethelyzetben megbúvó idegenségérzetet fogalmazza meg Bán Zsófia az idei, a 89. Ünnepi Könyvhétre a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Lehet lélegezni című kötetében.

De vajon ki az idegen? A Vásárhely melletti kis faluban vegetáló, fogyatékkal élő Robika, aki számára az idő, az a vastag szövésű, áthatolhatatlan szövet csak a napi szappanadagban mérhető (Lehet lélegezni)? A nyolcvanéves Anci néni, aki a láger óta senkitől sem fogad el ételt, s még a szomszéd gyerek születésnapi tortáját is látványosan visszautasítja (Torta)? Vagy a lebénult Verus, aki már csak a múlt emlékeiben képes élni (Mint a fák)? Esetleg a szerb határ felől menekülő Adeh és Szelim, akiket a határőrök fémkonténerekben szállásolnak el, vagy József, akinek kiszúrják az összes kocsikerekét, mert az utolsó menekülttranszportból a kisgyerekeket ideiglenesen elszállásolná (A nap aktív vidéke)?

Bán Zsófia azt állítja, lehet lélegezni. De valóban lehet? A kötet tizenkilenc elbeszélése minduntalan olyan szövegkontextusba vezeti a gyanútlan olvasót, amely – mint akadozó lélegzetvétel – az emberi lét tragikumában, a szubsztancia béklyókkal küzdő állapotában dagonyázik. Az általa megalkotott terekben senki sem lehet otthon. Novelláinak alakjai hol saját testükben, hol emlékeikben, nyelvükben, olykor saját terükben estek fogságba. Noha benne élnek a világban, mégsem illenek bele. Idegenek köztünk.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Gyarmathy Hedvig, Kortársonline.hu, 2018. szeptember 18. 

2018-09-18 19:09:44
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ