Betonverővel az aknamezőn (Élet és Irodalom)
(kiadvány: Hét életem)

Hét életem kétségtelenül az oral history egyik mintapéldája. De nem a Magyarországon 1989-et követően igen közkeletű, anekdotákkal fűszerezett, még a nem írók kezén is irodalmi teljesítményszámba menő történetmesélős változat. Akad benne ilyesmi is, ám inkább szabatos, fegyelmezett korkép ez, lehetőség szerint minél hűségesebb rögzítése, pontos megörökítése a mindenkor fennállónak, mintha egy nagymama azt akarná az unokája vagy a dédunokája értésére adni, miért is történt az a felmenőjével a zavaros huszadik században, ami történt. Egyes szám első személyű emlékezés, amiből szándékosan van kiszorítva az „én”.

Ennek a beszélgetőkönyvnek a főhősével, Agneša Kalinovával a kétezres évek elején szűkebb körben alkalmam volt találkozni egy ízben, londoni barátaink, Julia és Peter Sherwood, Agneša lánya és veje lakásán. Agneša Kalinová, ha jól számolom, közelebb volt már a nyolcvanhoz, mint a hetvenöthöz, a ragyogó szépségű, vidámnak, felhőtlennek és felszabadultnak ható idős asszony, ez a valóságos nagyvilági dáma nemcsak a nagyság benyomását sugározta, hanem élénk, nyitott, igazi nyugat-európai társasági lénynek is bizonyult, kommunikációs értelemben mindvégig a kis társaság abszolút középpontjában maradt. A családi tekintélyen túl valamilyen láthatatlan, nehezen érzékelhető, messziről hozott aurának is köszönhető volt ez. Tudtam róla, hogy Csehszlovákiából emigrált Nyugat-Németországba valamikor a hetvenes évek végén, Münchenben a Szabad Európa Rádió cseh és szlovák részlegénél dolgozott, visszavonulása után továbbra is a bajor fővárosban él, onnan utazik gyakran Londonba, hogy a lányát és a családját meglátogassa. A beszélgetés alatt többször is szóba hozta húsz éve elhunyt férjét, akinek a hatvanas években Magyarországon megjelent könyvét az este folyamán visszatérően említette nekünk. Kiderült, hogy nemcsak jól ért, de beszél is valamelyest magyarul, a társalgás viszont azon az egyszeri találkozás miatt oly emlékezetes estén angolul folyt.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csuhai István, Es.hu, 2018. szeptember 14. 

2018-09-14 15:43:09
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ