Embervizsgálat irodalommal (Revizor)

„Mert a tudósi munka is, mint minden egyéb a világon, öldöklő létharcz”. MESTERHÁZI MÓNIKA RECENZIÓJA.

Az olvasók körében is népszerű, és 2016-ban az év legjobb első köteteként Margó-díjjal jutalmazott novelláskötet, a Szűz Mária jegyese után két évvel Milbacher Róbert („civilben” irodalomtörténész) regényt írt. Illetve, mint az Utószóból értesülünk, anonim kézirattal van dolgunk, az első magyar „bűnregénnyel”, mely a Kisfaludy Társaság ilyen célból kiírt pályázatára született 1867-ben, ám mivel egyedüliként futott be, az érdektelenség miatt az eredményhirdetés elmaradt, és a jelige feloldását tartalmazó borítékot (sajnálatos módon) elégették.

Hamar kiderül, hogy Milbacher regénye nem amolyan whodunit-típusú krimi, és ezzel talán bizonyos olvasóknak csalódást okozhat. Nem a cselekménye fontos, vagyis hogy Hummel József nyugalmazott városi alkapitány hogyan vizsgálja felül módszeresen egy csaknem öt évvel korábbi, 1847-es öngyilkosság esetét, és mire jut. Mint bizonyos más fiktív felügyelők esetén, sokkal fontosabb az, hogy milyen alak ez a Hummel József, miken gondolkozik, milyen atmoszférát teremt köré az író, milyen nyelven. És egyáltalán ki is nevezhető írónak.

Hummel alkapitányt – aki az első fejezetben maga is unatkozik – eleinte kicsit unjuk, mint az olyan embert, aki szigorú elvei alapján mindig mindent ugyanazzal a rendszerességgel végez. Ráadásul tekintélyelvű, a pozitív tudományokban hisz, az irodalommal szemben (a tényközlés és a hasznosság szempontjából) fenntartásai vannak. Ugyanakkor nem hiába racionális lény: épp egy ilyen logikus gondolkozású, az irracionalitástól idegenkedő, józan emberre van szükség, hogy a fiatal drámaíró, Czakó Zsigmond öngyilkosságának nyomába eredjen, és saját bűnügyi jegyzőkönyvénél kezdve, a kórboncnoki jelentésen és az öngyilkosságról szóló korabeli tanulmányon át Czakó drámái és a korabeli sajtóvisszhang elolvasásáig végigkövesse az ok-okozati összefüggéseket, és mintegy rendet vágjon a káoszban.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Mesterházi Mónika, Revizoronline.com, 2018. december 9. 

2018-12-09 18:31:53
Jogunkban áll beszélni
Klára, a szabadelvű és szabadszájú nyugdíjas értelmiségi a demencia tüneteit fedezi fel magán, így legjobb barátnője fokozatos leépülése mellett saját kiszolgáltatottságával is kénytelen...
Új novellák
Hány érvelési hibát tartanak számon a Defterdár utcában? Hová vezet, ha bekamerázzuk az anyánk lakását? Ha a mondandónk egy elapaszthatatlan gondolatfolyammá változik, kik állhatnak a parton? Szvoren...
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ