A könyved előszavában írod, hogy „néha egyes irodalmi körök megneszelik, hogy fel lehet engem kérni naplóírásra, és akkor felkérnek”. A Litera is egy ilyen irodalmi kör volt, 2009-ben naplót írtál nálunk. Épp egy Shaw-darabot próbáltatok. Ugyanitt, az előszóban jegyzed meg, hogy 11 évesen karácsonyra írógépet kaptál. Nem szokványos ajándék. Mégis hogy? Te kérted? Mesélnél erről a karácsonyról?

10-11 éves koromban valahol gépeltem egy írógépen, hogy hol, arra sajnos nem emlékszem, feltehető, hogy pár napra valamelyik kölcsönzőből kivettünk egy írógépet, amit a nagyapám használt és megengedte, hogy kipróbáljam, szóval anyám láthatta az arcomon azt a felhőtlen boldogságot, amit ez a szerkezet kiváltott, és így igazi meglepetés volt a karácsonyfa alatt az írógép. Anyámra jellemző volt, hogy tudott meglepetést szerezni. Elsősorban azért, mert finoman szólva nem voltunk tehetősek. Nagyapám nyugdíjából és kis mellékkeresetéből, anyám jegyszedői állásából éltünk négyen, és ehhez jött hozzá némi gyerektartás, amit apám több-kevesebb igyekezettel átutalt. Napirenden volt az egész éves sopánkodás, hogy idén ne számítsunk semmire, mert ugye nincs pénzünk. Ettől függetlenül anyám többnyire kigazdálkodta a „nagy” meglepetést. Pontosan úgy, mint a karácsonyi halat, pár napra rá pedig a szilveszteri francia salátát. Egyébként a tarhonya leves – paprikás krumpli kombóhoz szokott a gyomrunk. Nagyapám az angyalka szerepében csöngetett, majd gyorsan felhúzta a kis szalmával bélelt jászolt, benne a törött viasz Jézuskával, amelyik minden felhúzásnál kiesett fekhelyéből.

Mi nővéremmel izgatottan léptünk be a lakás leghátsó szobájának ajtaján, amit teátrális mozdulattal szintén nagyapám nyitott szét, itt aztán volt látvány. Szépen díszített fa, hozzávetőlegesen három csillagszóró, angyalhaj, fenyőillat. A ma született kis megváltó alól egy verkliszerű hangzás csilingelte a Mennyből az angyalt, majd szünet nélkül a Stille nachtot. Az elsőt magyarul, a másodikat németül énekeltük, bár a Stille Nacht! Heilige Nacht! / Alles schläft. Eynsam wacht / Nur das traute heilige Paar. / Holder Knab' im lockigten Haar kiejtésével voltak problémáink... egészen addig álltunk meghatottan, míg a zenedoboz lelassult és kimúlt. A fa alatt az ajándékok, nekem ez esetben a félig kinyitott táska írógép.

Szintén gyerek voltál még, 11 és féléves, amikor külön élő édesapádnak Gábor Miklós Hamletjéről levelet írtál. Egy 1993-as Magyar Napló-interjúban mondod, hogy meghatározó élmény volt számodra ez az előadás a Madáchban, és a könyvedben szintén felmerül Gábor Miklós alakja. Egy 11 éves gyerekben mit tud megmozgatni a Hamlet? És milyen maghatározó emlékeket őrzöl még a Madáchban töltött évekből?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagy Gabriella, Litera.hu, 2018. december 26.