A szereplők rövid, lényegre törő párbeszédei mögött súlyos, bonyolult gondolatok és problémák kavarognak – Kollár-Klemencz László A műanyag kerti székek élete című új novelláskötetében kimondott és elhallgatott érzelmeikről is beszél. A természetleírások nagyon érzékletesek, a paraszti kultúra szinte minden szövegben előkerül, de a könyv a társas viselkedés nehézségeiről, az emberi kapcsolatok esetlenségeiről szól a legmeggyőzőbben.

A Kistehén zenekar frontembereként, zenészként, dalszövegíróként és forgatókönyvíróként egyaránt ismert szerző közel ötvenévesen kezdte szépírói pályáját. Előző, a Miért távolodnak a dolgok? című novelláskötetének beszédmódjához hasonlóan Kollár-Klemencz most is szikár, mégis ösztönösnek ható szövegeket rendezett sorrendbe. Az egyszerű, fegyelmezett és rövid mondatok összetorlódnak, egybeáramlanak, és e furcsa hatás miatt az olvasónak előbb-utóbb az az érzése támad, mintha többszörösen összetett mondatokat olvasna. Az ösztönösség a szereplőknek az épített környezethez, valamint az állat- és a növényvilághoz fűződő viszonyában is megnyilvánul. Előbbitől idegenkednek, feszültté és magányossá lesznek benne, míg az erdőben, az állatok közelségében egyszerűen csak megnyugszanak, és jóleső egyedüllétet élnek át. A kötet egyik irodalmi előzményének tekinthetjük akár Bodor Ádám térpoétikáját, azonban abban a világban az emberek olykor közelebb állnak az animális létformához, az épített környezet és a vad természet közötti különbség eltűnik, otthontalanná válik mindkét közeg. Kollár-Klemencz hőseinek ehhez képest sokkal személyesebb, elemibb viszonya van a fákkal és az állatokkal.

„Minden állatról tudott mindent. És ez az ő titkuk volt. Az állatok nem féltek tőle. A közelében legelésztek. A nyulak meglapultak, ha kiszállt a kocsiból, de nem futottak el...” A rét című novella idős szereplője mintha beleolvadna a tájba, ám nem válik eggyé vele, ahogy A kacsa férfi karaktere sem tud teljes egészében részévé válni a gödörben kialakult tó élővilágának, bár minden igyekezetével ezt akarja elérni. Nem találkozunk a szövegekben olyan létmódját vesztett, metamorfózison átesett alakkal, mint például Krasznahorkai elbeszélésének, a Herman, a vadőrnek a címében is megnevezett főszereplőjével. A műanyag kerti székek épp a józan valóságnak, civilizáció és natúra határvonalának a tárgyi szimbólumai, amelyek többféle helyzetben, a haszongépjármű csomagterébe hajítva vagy épp a rét szélén, félig a földbe süppedve kerülnek színre.

A Miért távolodnak a dolgok? Toszka nevű főszereplőjének egyszerűségére, korlátolt gondolkodására, mikrokörnyezetébe való belevetettségére emlékeztetnek A műanyag kerti székek életének kevésbé kidolgozott mellékszereplői, akiknek interperszonális kapcsolathálózatát viszont nagy odafigyeléssel formálta az író. Homályos például a svéd karaktere, aki hol alkoholista csavargóként tűnik fel, hol pedig a ház körüli munkák elvégzésében segédkezik. Megbízható társ és szent bolond egy személyben, ugyanakkor múltjáról, körülményeiről nem tudunk meg semmit.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Énekes András Előd, Kortársonline.hu, 2019. január 25.