Knausgård monumentális vállalkozása

A Harcom tehát monumentális vállalkozás, egy brutális méreteket öltő forma keretei között kidolgozott és konzekvensen végigvitt irodalmi és esztétikai program, mely az önéletírás hagyományából táplálkozik, annak horizontját azonban mind a forma monumentalitása, mind a regény narratív konstrukciója, mind az önéletírási konvencióktól markánsan eltérő, nagyrészt esszéisztikus elemek beépítése révén egyértelműen kitágítja és felforgatja. Nem csoda, hogy számos kritikus Az eltűnt idő nyomábanhoz hasonlította. A modernség nyelvileg túlhajtott prózanyelvét természetesen hatalmas különbségek választják el a norvég író által működtetett regénydiskurzustól, mindazonáltal az összehasonlítás mégis megállja a helyét, ha az epikus forma szinte elrettentő monumentalitása, az emlékezéspolitika lehetőségei, az írás metanarratív tematizálódása és az íróvá válás, az írói identitás elnyerésének kérdései alapján állítjuk párhuzamba a két eltérő szövegvilágot. Proust mellett egy másik lehetséges, és sokszor talán pusztán csak politikai okokból mellőzött hatástörténeti modell, mely egyébiránt szintén a modernség (bár annak egyszerre klasszikus és esztétizáló) világából származik, Knut Hamsun Éhsége. Hamsunnal kiszélesedett a norvég irodalom és a világirodalmi körforgás közötti északi átjáró, melyet nem sokkal korábban Ibsen és Björnson nyitottak meg.

Karl Ove Knausgård hat kötetre rúgó, több mint háromezer oldalas regényfolyama minden kétséget kizáróan a posztmodern paradigmán túllépő XXI. századi prózairodalom egyik legfigyelemreméltóbb és mindazonáltal legpolémikusabb vállalkozása, melynek magjában egyfelől az emlékezés, a felidézés, másfelől pedig az alkotás és az írás kérdései, kétségei, problémái, valamint ennek a két tematikus tengelynek a valósághoz való viszonya állnak. Az, hogy a Harcom német kiadása miért ódzkodott az eredeti és meglehetősen kellemetlen politikai és történelmi konnotációkat hordozó cím használatától (Min Kamp – Mein Kampf), melyet az utolsó kötet nagyszabású Hitler-esszéje az addig uralkodó metaforikus horizonton túllépve egy konkrét hivatkozási ponttá avat, nem szorul különösebb magyarázatra. Az viszont, hogy a sorozat Németországban a megkapó Das Autobiografische Projekt néven lett publikálva, erőteljesen jelentéses, és elvezethet minket a knausgårdi regény poétikájának és politikájának főbb vállalásaihoz, valamint akár zajos sikerének okai­hoz is.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Urbán Bálint, Es.hu, 2019. április 26.