Arról írok, ami a legjobban fáj” (WMN.hu)
(kiadvány: Élet - Harcom 4.)

Bizonyára sokan akadnak, akik nem értik, mi ez a nagy felhajtás a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idei díszvendégével, a norvég Karl Ove Knausgård-dal kapcsolatban. Ha el is kezdték olvasni a hatkötetes, nagyjából 3500 oldalas regényfolyamot, mely világhírűvé tette, a Harcom első kötetei csak unalmat és értetlenséget váltottak ki. De minél mélyebbre hagyja magát merülni benne az ember, annál jobban feltárul előtte a zsenialitása, és egyszer csak azt veszi észre, talán soha ennyire nem bújhatott egy másik ember bőrébe, vagy került bele az agytekervényeibe – miközben önmagával is szembesült. Az ismertsége ellenére is szégyenlős írót Gyárfás Dorka faggatta a kitárulkozás természetéről, az énközpontú világunkról, az emigrációról és az öregedésről.

Gyárfás Dorka/WMN: A Harcom-sorozat köteteit tíz éve kezdte írni, és többször panaszkodott bennük arról, mennyire utálja az interjúhelyzeteket, felolvasásokat, közönségtalálkozókat. Változott azóta a helyzet? Gondolom, hogy csak még több ilyenben volt része.

Karl Ove Knausgård: Igen, sokkal többet kellett csinálnom, úgyhogy valamelyest megszoktam. Még mindig frusztrál, ha magamat kell ismételnem, de megpróbálom mindig azt mondani, ami épp az eszembe jut, és aztán nem olvasom el a szöveget. Persze mivel ez például magyarul lesz, így ez itt nem is kérdés. De még otthon, Skandináviában egyszer azt mondta nekem egy írónő, Majgull Axelsson, akivel együtt turnéztunk és tartottunk felolvasásokat, mert ötünket jelöltek egy északi díjra, és látta, mennyire szorongok az egésztől, aztán meg szégyellem magam amiatt, amiket mondtam, szóval azt mondta: „fogjam fel úgy, hogy kedves emberekkel találkozom és beszélgetek, aztán felejtsem el az egészet. Ne nézzem meg a tévében, ne olvassam el az újságban, tekintsem úgy, mint egy sima találkozást”. Azóta jól elvagyok vele. Még ha egy újságíró felajánlja is, hogy átküldi a cikket, én nemet mondok.

Gy. D./WMN: És ön készít még interjúkat? A Halál című kötetben még két emlékezetes fiatalkori interjúhelyzetét is megírta.

K. O. K.: Igen, a mai napig csinálok. Most például a következő regényemhez, amiről még nem mondhatok semmit. Bár nem vagyok riporter, de a könyvemhez kell készítenem interjúkat, és azt hiszem, ez kimeríti az újságírás fogalmát.

Gy. D./WMN: A Harcom-sorozattal hatalmas rizikót vállalt, hiszen feltárta benne az egész életét – de célja is volt ezzel, többszörösen is. Egyrészt azt mondta, szeretné elmosni a határokat az irodalom és a valóság között, másrészt szeretett volna megszabadulni attól a tulajdonságától, hogy kerüli a konfliktusokat, és igyekszik az emberek kedvében járni. Melyik célját sikerült megvalósítani a regényfolyammal?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Gyárfás Dorka, Wmn.hu, 2019. május 1. 

2019-05-01 17:35:20
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Az alternatív pedagógia útjain
A rendszerváltás a magyar történelem fontos fordulópontja. A több mint harmincévnyi távolság már lehetővé teszi, hogy objektívan tekintsünk rá, de még meghallgathassuk az események alakítóinak...
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Irodalomtörténeti pszichohistóriák
Milbacher Róbert nagy sikerű és hiánypótló művéhez, a Legendahántáshoz hasonlóan a Ködképek az irodalom láthatárán is közérthető és szórakoztató ismeretterjesztésre vállalkozik....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ