Knausgard: Alapvetően nem az életem izgat, hanem az irodalom (Könyves Blog)
(kiadvány: Élet - Harcom 4.)

Nem bántam meg semmit – mondja Karl Ove Knausgard, akinek Harcom című hatkötetes regénymostruma évek óta lázban tartja a világot. De mi érdekes van azon, ha valaki a legaprólékosabb részletességgel megírja az apjával való kapcsolatát, a szerelmeit, a gyereknevelés nyűgeit és a gyerekkor kínjait? Valójában nagyon is sok, hiszen valahol mindannyian knausgardok vagyunk, és az ő szorongásai, vágyai, örömei akár a mieink is lehetnének. Az ötvenéves Knausgard a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége – a csütörtöki pódiumbeszélgetésről ITT írtunk, a fordítójával és a szerkesztőjével ITT beszélgettünk. Már több mint nyolc év eltelt azóta, hogy Norvégiában megjelent az utolsó kötet, magyarul a negyedik, az Élet, a könyvfesztiválra időzítve jelent meg (kritikánk róla ITT olvasható). De mit gondol ennyi év távlatából a Harcom-könyvekről, mik voltak az írás legnagyobb paradoxonai, megismerhető-e az igazi KOK a könyvei alapján, és vajon ugyanekkora felhajtás lett volna körülötte, ha más címet választ? Karl Ove Knausgard-ral testvéri reakcióról, Munch képeiről és egy elhalványuló apafiguráról is beszélgettünk. 

Azt lehet tudni önről, hogy három év alatt írta meg a Harcom-sorozat hat könyvét, ami az írás szempontjából vitán felül egy megszállott időszak lehetett, de az az igazság, hogy olvasóként is eléggé addiktív a szöveg, hiszen az ember azon kapja magát, hogy még többet és többet akar belőle. Ennyi év után megvan még önben ez a fajta íráskényszer? 

Megvan, de ez már magából az írásból fakad. Az emberek sokszor teszik fel nekem azt a kérdést, hogy hogyan motiválom magam, de azt gondolom, hogy különösen egy folyamat elején kell az embernek spannolnia magát, ám egy ponton a könyv átveszi az uralmat, és az ember már mást sem akar, csak írni. Ez olyan, mint az éhség esetében: az éhes embernek nem kell motiváció ahhoz, hogy egyen. Van valami az írásban, ami nagyon izgalmas és felvillanyozó, és én magam is olyasvalamit élek át, mint az olvasó: nem tudom, hová vezet a dolog, csak folytatom. 

Rengeteg vita van arról, hogy tulajdonképpen mi is a Harcom műfaja – regény, autofikció, önéletírás? Philippe Lejeune francia esszéista az utóbbiról például azt állította, hogy egy önéletrajz megalkotásakor a szerző paktumot köt az olvasóval, amiben ígéretet tesz arra, hogy csak az életéről fog írni, semmi másról. Ha elfogadjuk Lejeune elméletét, akkor az ön esetében mit tartalmazott ez a szerződés, amikor írni kezdte a Harcomat?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kiss Orsi, Könyves.blog.hu, 2019. április 26. 

2019-04-26 17:45:42
Székely Szabolcs verseskötete az érett férfikorról szól pátosz nélkül, de nem illúzióktól mentesen. Haragudhat-e egymásra férj és feleség, ha közben fél szemmel a gyerekre kell figyelni?...
Vida Kamilla első verseskönyve friss és fanyar olvasmány. A fiatal költők nemzedékének egyik legizgalmasabb hangja a személyes és a közösségi megszólalások lehetőségeit keresi vitriolos...
Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak...
Fordította: Orzóy Ágnes
Lydia Davis legújabb magyarul megjelenő kötetében ismét a banális keveredik az abszurddal, félreértések, szorongások és mániák szervezik a szereplők életét. Davis mindenben meglátja az...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ