„Verseket gyújt magában a fagyhalál ellen” – írta Orbán Ottó Karig Sáráról a Sarkövezet című kötet utószavában. Az említett Karig-kötet – az első és egyetlen szerzői kötete – a vorkutai lágerverseket fogta össze, és hangulatát nagyjából sejteti az alábbi két verssor: „Hány napra futja még a hit?/Hány rossz halálra lesz elég?”. Karig Sára közel hét évet töltött a vorkutai munkatáborban – erről, valamint életének számos izgalmas, időnként ellentmondásos eseményéről részletesen mesélt a nyolcvanas évek végén Bakonyi Évának. A szerencse lánya címmel a Magvetőnél idén tavasszal jelent meg kötetbe rendezve a rendkívül hosszú, több hónapon át folytatott beszélgetés leirata (pontosabban ennek szerkesztett változata), amely az utóbbi hónapok egyik legizgalmasabb non-fiction megjelenése is egyben. Karig Sáráról viszonylag sok mindent lehet tudni, hiszen az ötvenes évek második felében pár évig az Európa Könyvkiadó főszerkesztője, majd évtizedeken át szerkesztője volt, sokat fordított (például Bulgakovot, Tagorét és még egy Agatha Christie-t is), rengeteget szerkesztett (például nevéhez kötődik a Népek meséi-sorozat), de ismert politikai aktivitása, és az is, hogy a nyolcvanas években Világ Igaza-kitüntetést kapott. A Tények és Tanúk-sorozatban most megjelent kötet ugyanakkor egészen mélyre megy, és rengeteg olyan apró részletet felfed Karig Sára életéből, amit egy lexikonnyi szócikk még érintőlegesen sem tárgyal. A könyv alapján mi most őt és rá jellemző mozzanatokat emeltünk ki, egészen pontosan ötöt.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kiss Orsi, Könyves.blog.hu, 2019. május 23.