Mire a Harcom szerzője megérkezett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, a hatrészes regényfolyamból az Élet című negyedik kötet is megjelent magyarul. S amíg mi az utolsó két kötetre várunk, a világ már túl van egy másik Knausgård-sorozaton is.

(Interjúnk a Magyar Narancs 2019. május 2-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is.)

Magyar Narancs: Könnyen lehet, hogy örökké a Harcomról fogják kérdezgetni, noha 2011-ben pontot tett e nagyszabású irodalmi-önéletrajzi vállalkozás végére. És ígéretet tett arra is, hogy soha többé nem fogja kitenni sem a feleségét, sem a gyerekeit ilyesminek. Ehhez képest az azóta megjelent négykötetes Évszakok-sorozatban, főleg a Tavasz című részben ismét a családjával foglalkozik. Ezek szerint nem tartotta be az ígéretét.

Karl Ove Knausgård: Lehet, hogy tényleg nem tartottam be, de ez azért nagyon másféle könyv. A családomról van szó megint, de az első két könyvben csupa ártatlan dolog van: tárgyak és egyebek vagy a születendő lányomnak írt levelek. Valahogy úgy, hogy lám, ez az a világ, ez az a környezet és ez az a család, ami rád vár. Ebben a tónusban született az első két könyv, de amikor belekezdtem a harmadikba, úgy éreztem, ez így mind nem igaz, illetve csak része az igazságnak. A lányom megszületik, minden nagyon szép, minden nagyon problémamentes és könnyed, de azért álljunk csak meg egy kicsit, hiszen van sötétség is a világon.

És ezt a sötétséget bele is írtam a könyvbe. Ezúttal azonban nem szerepelnek a szövegben nevek, csak maga a helyzet, ami a családunkban kialakul és terjedni kezd. Lényeges különbség, hogy ezúttal nem a saját agóniámról és frusztrációmról írtam, hanem épp arról, ami a saját megélésemen kívül esett. Természetesen az akkori feleségem olvasta ezeket a szövegeket is, és rendben találta. De igaza van, azt csináltam, amiről azt mondtam, hogy nem fogom többé.

MN: Egy kritikusa ezt úgy fogalmazta meg, hogy az első két kötet szentimentalizmusa után visszatért a kegyetlenséghez.

KOK: Nem gondolom kegyetlennek, inkább az igazsággal való foglalatoskodásnak, de értem, mire akart a kritika kilyukadni.

MN: Azt mondta, bizonyos mértékű cinizmusra szüksége volt ahhoz, hogy az élete fájdalmas epizódjairól írni tudjon. A Harcom hat kötetének megírása során mikor volt szüksége a legtöményebb cinizmusra?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Köves Gábor, Magyarnarancs.hu, 2019. június 12.