„Ha nem tudok többé írni, nem akarok élni sem” – Winkler Nóra beszélgetése Takács Zsuzsa író-költővel (WMN)

Vajon születhet-e harmóniából művészet? És kétségbeesésből katarzis? Érvényes-e a különbség női és férfi író között? Hány diktatúrát élhet túl egy ember? Létezik-e halál utáni jóvátétel? Mi történik a költővel, amikor álmából fölébreszti tizennégy verssor? Gyógyítja-e a szerelmi bánatot az írott szó? Minden mondatában érték ez a beszélgetés Takács Zsuzsa Aegon-díjas költő, író és Winkler Nóra riporter között. Hálásak vagyunk, hogy olvashatjuk. Annál is inkább, mert – amint Zsuzsa mondja – nem a szerzőé az utolsó szó, hanem az olvasóé. 

 

Winkler Nóra/WMN: Ez a szép, komoly kötet, amit a zsűri az év legfontosabb könyvének tart és Aegon-díjjal jutalmazott, tulajdonképpen a teljes, hosszú életmű. Ilyenkor – ha van is két szuper szerkesztő – ez azzal jár, hogy az ember mindenét újraolvassa. Ez milyen? Olyan, mint visszanézni a családi fotóalbumot? Ott sokszor érezzük, ha tehetnénk, inkább átfésülnénk a frufrunkat, és az akkor csinosnak hitt sapkánkat lerángatnánk. Ilyesmi a viszony a régi szövegekhez?

Takács Zsuzsa: Igyekszem kritikus szemmel olvasni önmagamat, mintha idegen szöveget tartanék a kezemben, van, hogy végigolvasom és lenyűgöz, van, hogy kétségbeesve hagyom abba az olvasást. A gyűjteményes kötettel azonban megértőbb vagyok.

Minden vallomásos irodalom napló. Végül is nem mondhatok nemet az egész életemre.

Ajándék ennek a verses életműnek a megjelenése, ajándék a szerkesztőimtől, Szalagyi Csillától és Schmall Alexától, ajándék a kiadótól. Ajándék az égiektől, hogy most jelent meg, és nem 2004-ben, amikor az akkorra elkészült eredeti összes kéziratát kézbe vettem, és megkértem a kiadó igazgatóját, hogy ne adja ki. A Vak Remény megjelenésének most jött el az ideje, benne van a két legutóbbi verseskötet, a Test imádása és a Tiltott nyelv, és a tavalyra elkészült harmadik, a címadó Vak Remény.  

W. N./WMN: Sokat megyünk vissza időben a versekben – milyen volt a gyerekkora, milyen események formálták?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Winkler Nóra, Wmn.hu, 2019. július 7.  

2019-07-07 15:15:20
A Hős utcában található Budapest legnagyobb, jelenleg felszámolás alatt álló szegregátuma. Erdős Virág az utóbbi néhány évben sok időt töltött az itt élő gyerekek és felnőttek között,...
Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky...
Fordította: Morcsányi Géza, Kántor Péter
Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat...
Fordította: Patat Bence
Utolsó előtti kötetéhez érkezett Knausgard nagyszabású regényfolyama, a Harcom.
Az Álmokban a fiatal felnőtt Karl Ove Bergenbe költözik, hogy a helyi íróakadémiára járjon, és teljesen...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ