Nádasdy Ádám új versei úgy egyensúlyoznak a komolyság és komolytalanság határán, mint a vízisízők a víz felszínén, akiket száguldás közben csodálattal teli félelemmel nézünk, az elbukás pillanatában azonban nevetünk rajtuk. A Jól láthatóan lógok itt szövegeit ez a kettősség egyszerre jellemzi: a versek témájukban súlyosak, sok helyen megjelennek bennük az öregedés, a halál, a létösszegzés motívumai, mégis van bennük könnyedség és irónia is. A tragikum és a komikum azonban nem külön-külön, hanem együtt hatnak, egymást erősítve ütnek igazán nagyot. Mert a komolysággal való játék ellentmondása olyan erőket mozgósít, melyeknek hatását nem lehet könnyen kiheverni. „A vízisíre hasonlít a létem: / az is csak sebességben űzhető, / ha lassul, elkezd nevetségesen/ merülni, lábán már csak akadály/ a síléc, amely addig szárnyakat / adott neki.” (Vízisí) 

A Jól láthatóan lógok itt legmeghatározóbb témája a halál közelségének a tapasztalata, ami számos motívumban köszön vissza a versekben, de jelen van azokban a nézőpontokban is, amelyekből a lírai én megszólal. Nádasdy a kötet bemutatóján, a Margó Irodalmi Fesztiválon mondta el, hogy most télen nagyon beteg volt és a legtöbb vers ezalatt az időszak alatt, ennek hatására született meg. „A betegség, az öregség, a halál ott járt az ágyam körül” – mondta akkor, hozzátéve, hogy több szöveget is a kórházban írt, többnyire magazinok margójára jegyezte fel a sorokat.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Konyves.blog.hu, 2019. július 17.