Egy ajtó becsukódik (Kulter)

Egy ajtó becsukódik – egy másik kinyílik. Jó esetben. De nem föltétlenül. Jobban kéne vigyázni az ajtóinkkal? Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas elolvasása után ragadtattam magam a fenti okoskodásra, és ha a történetek liftjeire, levegőtlen lépcsőházaira, tapétázott lakódobozaira (lakásbelsőire) és állatkerti ketreceire visszagondolok, még légszomjam is támad.

Pedig a Fehér farkas novellái maguk nem hajlamosítanak klausztrofóbiára.

A terei igen, hőseinek nézőpontja is, ám elbeszélői (a kívülálló, semleges narrátorok s az énelbeszélők is) képesek levegőssé tenni a szövegvilágot, tágítani a perspektívákon azáltal, hogy a megértés, sőt, a megértetés szándékával fűzik történetté, alkalmanként sorseseménnyé az élethelyzetek leírását. Ez az intenció mindig kinyitja a már-már bezáruló mikrovilágokat.

Nyilvánvaló például, hogy a kötet utolsó novellájában, a Tükörben egy 17. századi festő, Jan Kupetzky értelmezi, magyarázza a vele történteket. Védőbeszédben bizonygatja, hogy nem beteg, nem tébolyodott, s elmondja, mi vezethette feleségét és szolgálóját erre a feltevésre, s miért is hagyta el felesége valójában (gyermekükkel és ingóságaik java részével). A kötet tizenegyedik novellája, A bal oldali szék szintén vallomás. Ez nem a nyilvánosságnak, hanem egy bizalmas barátnak szól, és a 21. században hangzik el, szlenges szóhasználatából ítélve élőszóban. Kemoterápiás kezeléséről számol be egy fiatal férfi, s mérlegeli a lehetőségeket. Önáltató módon vagy – mondjam inkább nagyobb empátiával, hisz Tóth Krisztina szellemiségéhez az áll közelebb – egészséges önféltéssel beszél a maga betegségéről, csontvelőrákjáról. Állapotát más betegekéhez méri, az egészségesek köre viszonyítási alapként szóba sem jöhet. Akkor túl keserű lenne az összegzés, talán el sem mondható. Görcsös hallgatás állna a beszéd helyébe, mint ahogy a Hírhozó megfáradt, megőszült, hajdan csoda szép Annája is csak hallgat, mikor barátnőjével, élete nagy szerelmének (egyúttal rafinált átverésének) szemtanújával huszonhét év után újra találkozik. A barátnő így számol be erről: „Áll a villamosmegállóban a szélben, néz rám, de nem szól, néz, néz megátalkodottan, mint egy hosszú futásban megnémult és megöregedett hírhozó” (121.).

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Domján Edit, Kulter.hu, 2019. július 18.

2019-07-18 14:10:40
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ