A titkok belülről rágják szét a lelkeket (Könyves Blog)

Minden lakás másik történet, minden tér őrzi a múltbeli események lenyomatát a falai között. Erre ébreszt rá Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas, amely olyan, mintha idegenek otthonaiba nyitnánk be sorra, hogy kiolvassuk az élettörténetüket az ott talált állapotokból. Hétköznapi tárgyakból, hangokból, szagokból, apró részletekből áll össze az a kép, amelyet kapunk. Traumák, sebek és veszteségek buknak a felszínre, és közben azon érjük magunkat, hogy többet árul el rólunk, amit ezek alapján másokról gondolunk, mint azokról, akiknek a magánéletébe betörtünk. 

Tóth Krisztina már eddigi novellásköteteivel is bizonyította, hogy a társadalommal és az emberi viszonyokkal kapcsolatos megfigyelései tűpontosak, a beleérző képessége pedig egészen rendkívüli. A Fehér farkas esetében is ez a novellák két fő mozgatórugója: szereplői folyamatosan figyelik a körülöttük lévő embereket és helyszíneket, és szüntelenül találgatnak, kombinálnak, történeteket kreálnak a fejükben, miközben idegenek helyzetébe képzelik bele magukat. Mások életében azonban óhatatlanul tükröződik a sajátjuk, a vélt vagy valós veszteségek, amelyeknek tanúi, belőlük is előhívják a múltbeli sebeket.

„Kilépek én is az utcára, a világba, átmegyek busszal egy másik kerületbe. A külső helyszínváltoztatás azonban nincs szinkronban a belsővel, a gondolataim a lépcsőházban rekednek, a kopott bejárati kapu mögött. Föl-le liftezik a fejemben az ismeretlen nő egész álló nap. Délben egy kanalat szopogatok, a fémes ízről megint eszembe jut a sírás, és az ebédlő uszodazsongásában azt latolgatom, hogy ki lehetett a hang tulajdonosa. Hogy mi történhetett vele. Eszembe jut a nap, amikor huszonöt évvel ezelőtt elhagytak.”

A novellák középpontjában ezúttal a szűk életterek állnak: a lakások, a liftek, a sötét lépcsőházak, az állatkerti ketrecek, vagy az út szélén lerobbant autók, amelyek mind hétköznapi helyszínek, mégis lappangó titkokat, lefojtott érzelmeket őriznek. A történetek elbeszélői a maguk módján mind be vannak szorulva, nemcsak ezekbe a nyomasztó terekbe, hanem a saját fejükbe is. Magányosak, mert másokhoz csak gondolati szinten képesek kapcsolódni, míg a valóságban idegenekkel vannak körbe véve, és őket magukat sem ismeri senki teljes valójában. A kapcsolódás hiánya jó táptalaj a feldolgozatlan traumáknak és az évtizedeken át leplezett titkoknak. Elhallgatott abúzustörténetek, szőnyeg alá söpört bűnök, elveszített gyermekek és rejtett viszonyok lappanganak a múltban.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Konyves.blog.hu, 2019. július 23.

 

2019-07-23 14:36:32
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ