Balladák az elmúlásról (Magyar Szó)
Pál Sándor Attila balladáiból a vidéki Magyarország tragédiája olvasható ki, a lehetőségek hiánya, az igénytelenség, az elvándorlás. A balladákban nincs nosztalgia, nincsenek jók és rosszak, csak szomorúság van és lemondás. Mindent beleng a reménytelenség, a szépséget csak a természet képviseli, csupán a madarak és a növények emelik ki a környezetet a teljes szürkeségből. Az emberi élet a kistelepülésen, amelynek nevét olykor leírja a szerző, Szankon, de ez tetszés szerint behelyesíthető, nem sokat ér. Itt a hiábavalóság érzése az uralkodó, születünk és meghalunk, mert így kell lennie, mert másképp nem lehet. A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Benedek Miklós, Magyar Szó, 2019. augusztus 1.
2019-08-01 13:48:48
|
 |
|
|
Versek a szövetségről és a magányról
Távoli világok és egymást tükröző történetek találkoznak Tamás Zsuzsa kötetében.
Az egyik világegy szibériai remetenő alakja köré épül: álomszerű párbeszéd, amelynek létrejötte...
|
|
|
A legkövérebb magyar ember végeláthatatlan előadást tart a tömpemizséri kultúrházban az egészséges táplálkozásról és a méregtelenítés csodájáról, közben sűrűn öblögeti torkát...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
