Tájainkon talán Michel Houellebecq (a továbbiakban MH) neve számít ismertebbnek a duóból. Műveiben, melynek többsége magyarul is olvasható, a kiábrándult, cinikus, nihilista, magára maradt értelmiségnek állít mementót (nagyon leegyszerűsítve). De hiszen mire is számíthatunk egy írótól, aki önmaga meggyilkolását is beleszövi az egyik regényébe? Tény, hogy MH-t kezdettől fogva erősen támadja a sajtó egy része, mivel műveit vulgárisnak, pornográfnak, rasszistának és nőgyűlölőnek tartják, de a közellenség státusz kicsit túlzónak tűnik.

Bernard-Henri Lévy (a továbbiakban BHL) neve valószínűleg sokkal kevesebbeknek ismerős errefelé. Író, filozófus, filmrendező, médiaszemélyiség. Derrida tanítványa, az „elkötelezett francia értelmiségi” prototípusa, a könyv fülszövege szerint „komoly összegeket fordít emberbaráti célokra”. Mégis: a gonosz francia nyilvánosság őt is folyamatosan támadja, megveti és kineveti.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Hegedűs Norbert, dunszt.sk, 2019. október 8.