Neszlár Sándor egy interjúban elmondta, hogy az egész a futással kezdődött. Eleinte csak a kilométereket írta, később az edzések után pár mondatot is. Közeledve az ezredik kilométerhez, eldöntötte, az ezredik mondatnál befejezi. Végül többet futott, így lett ezeregyszáztizenegy. (Sőt ezt megfejelte még egy százas függelékkel.) Célja az volt, hogy a korábbi (Interpresszó) című könyvében megkezdett kísérletet - az elbeszélő kilétének bizonytalanságáról - folytassa. Sikerült. Mint a fentebbi példákból is láthatjuk, szinte végig főnévi igeneveket használ, amitől a szöveg vázlatossá, a mesélő kiléte pedig megfoghatatlanná válik. A mondat kontextusából ugyan néha kiderül, férfi, nő, gyerek, vagy kamasz beszél-e, de az csak ritkán, milyen kapcsolatban áll a többi elbeszélővel.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Juhász Tamás, Revizornline.com, 2019. október 9.