Houellebecq munkásságában az egyik hagyomány-köpönyeget Dosztojevszkij viseli – még Dosztojevszkij elődei is, akiket a Szerotonin említ – Nyekraszov és Gogol –, az ő köpönyegéből bújnak elő. Houellebecq eddig megismert főszereplőinek utálatosságában még megnyilvánult, működött az a grandiózus társadalmi, szellemtörténeti és szociálpszichológiai tükör, amelyet valaha még a szuterénlakó állított elénk – akkor is, ha Houellebecq-nél a souterrain éppenséggel tágas párizsi loftot vagy nagypolgári lakásbelsőt jelent. A Szerotoninban az ellaposodott, repetitívvé lett utálatosság mögött viszont leginkább egyetlen dosztojevszkiji politikai gondolat köszön vissza: az ő vívódó és agresszív szlavofiliájának egy friss változata, euroszkeptikus sovinizmus, amely egyszerre kever konzervatív, “illiberális” és liberális attitűdöket. (Ennek a keveréknek pedig így már megint csak kevés köze van Dosztojevszkijhez.)

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szűcs Teri,  Revizoronline.com, 2019. november 15.