A metafizikát kidobják az ablakon. Ez persze nem lehetséges egy új vershelyzet megteremtése nélkül, ami a kidobással együtt a vers lehelyezését is jelenti, esetünkben az alanyiság konstruált terébe. Mert Purosznál, úgy tűnik, csak úgy lehet új alakzatokat konstruálni, ha a metafizikai állandó szorongással teli jelenlétét olyan jelentéssel látjuk el, ami a saját határainkon belül áll. Mi ez, ha nem egy felszabadító gondolat? Az Én máris felértékelődik, határai újra belátható messzeségbe kerülnek.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kertai Csenger, Prae.hu, 2019. november 13.