A ballada mint elbeszéléstechnika
Pál Sándor Attila ügyesen mozgatja a szépirodalmi és népköltészeti referenciákat, miközben teremtő gesztusokkal is él verseiben. Egyrészről megteremti a folytonosságot munkássága és az ismert, illetve ismeretlen elődök, a népi kultúra talentumaié között. A főhajtás gesztusa azonban nem válik kötelezően pátoszossá és automatikussá, inkább a saját, új művek létrejöttének előfeltételeként tűnik fel: Pál művei balladák, de a balladák redukciói, kritikái, karikatúrái is egyben; ez szinte lehetetlen vállalkozás lenne a hagyomány játékba hozatala nélkül. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Bobák Szilvia, Art7.hu, 2019. november 19.
2019-11-19 17:58:07
|
 |
|
|
„egymás szavait visszhangozzuk”
A bálna nem motívum paradigmatikus indulása után második verseskötetében Zilahi Anna az emberi érintkezés és megismerés határait, természetes és mesterséges eszközeit, lehetőségeit és...
|
|
|
A gyász és a vigasz könyve
Szilasi László gyászkönyve az édesanya halála után kezd íródni: a szerző minden este 18:48-kor hívta fel az édesanyját, és miután meghalt, írásban folytatta vele az immár egyirányú...
|
|
|
Történetek a vágyról
A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig...
|
|
|
Fordította: Lőrinszky Ildikó
Szembenézés a gyerekkorral
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
|
|
