A ballada mint elbeszéléstechnika
Pál Sándor Attila ügyesen mozgatja a szépirodalmi és népköltészeti referenciákat, miközben teremtő gesztusokkal is él verseiben. Egyrészről megteremti a folytonosságot munkássága és az ismert, illetve ismeretlen elődök, a népi kultúra talentumaié között. A főhajtás gesztusa azonban nem válik kötelezően pátoszossá és automatikussá, inkább a saját, új művek létrejöttének előfeltételeként tűnik fel: Pál művei balladák, de a balladák redukciói, kritikái, karikatúrái is egyben; ez szinte lehetetlen vállalkozás lenne a hagyomány játékba hozatala nélkül. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Bobák Szilvia, Art7.hu, 2019. november 19.
2019-11-19 17:58:07
|
 |
|
|
Fordította: Morcsányi Júlia
Lázálom az újrakezdésről
Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa...
|
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
