A javarészt családi kapcsolatokat monitorozó novellák olyan kérdéseket állítanak az olvasó elé, mint hogy a generációs láncolatban ki felel kiért, és mit tudunk tenni, ha nem működik hézagmentesen az azonos és az eltérő generációk tagjai közti kommunikáció. Ez a kommunikációs deficit következhet egész egyszerűen az egyik fél szellemi leépüléséből, de a megkésettség állapotából is: mire rájövünk, hogy mekkora érték volt egy másik személy számunkra, lehet, hogy az a személy már eltűnt, rosszabb esetben meghalt, ennélfogva életünkbe már többé nem visszahívható, és nem marad más, mint csupán a kutakodás lehetősége a hátrahagyott emléknyomai között, amelyet megtestesíthet egy másik által egykor birtokolt tárgy vagy maga a felelevenített élmény, ami hozzá köthető. Ugyanakkor hiába is vonnánk felelősségre magunkat, ha amíg még jelenlévő volt a Másik, csak tapogatóztunk és bizonytalankodtunk az ismeretlen élethelyzetekben vagy a zavarba ejtő megnyilvánulások során, feltéve magunknak a kérdést, vajon mi lenne vele szemben a megfelelő viselkedési forma?

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tinkó Máté, Mindennapkönyv.hu, 2019. november 24.