Az „emberzseni” fogalmát nagyjából kamaszkoromban „dolgoztam ki”, pontosabban találtam ki és alkalmaztam bizonyos emberek értékelésekor, sőt ettől a kamaszkori ötletemtől azóta sem szakadtam el. Az emberzseni elsősorban is nem zseniális tehetségű embert jelent, nem azokra alkalmaztam, akik valamiben, mondjuk irodalomban, zenében stb. zseniálisnak bizonyultak. Hanem olyanokra, akiknek az embersége, pontosabban az emberi mélysége és nagysága a mindennapi életben messze meghaladta a magamfajta átlagosan emberi magatartást képviselő vagy felmutató személyek mindennapi és nem mindennapi maga-tartását, de már itt fontos megszorítás, hogy a maga-tartás nem feltétlen etikai dimenziót jelöl. Itt nem a „jó emberekről” vagy az áldozatos emberekről van szó (persze ilyenek is lehetnek emberzsenik), hanem olyanokról, akik ugyan adott esetben nem rendkívüli tulajdonsággal bíró individuumok, ám összemberségük tartása és mélysége amilyen kiváló, olyan ritka, hogy Spinoza Etikájának zárómondatát idézzem.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kardos András, Litera.hu, 2019. november 30.