A legvonzóbb azonban most is az az önkéntelen személyesség, amelyért Szijj Ferenc beszélője nem győzi kárhoztatni magát az új versek egyikében, a Szünetmintában: „A fogalmazás a döntő pontokon / mindig visszakanyarodik hozzám, / vagy inkább felém, és körüljár, / mint egy sátánista szekta. / Azok is a szertartásban bíznak, / de nem találják el sehogy / a hit ördögi lényegét.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Domján Edit, Kulter.hu, 2020. január 29.