Harminchat portré, de egyik sem laudáció (Népszava)
Mintha valami nekropoliszban járnánk: a kötet ugyanis – egyetlen kivétellel – a szerző elhunyt barátainak, ismerőseinek állít emléket. Olyanoknak, akik átmenetileg vagy maradandóan fontosak voltak számára, s akikkel volt olyan közeli viszonyban, hogy elmesélhető közös történeteik legyenek. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Balogh Ernő, Népszava, 2020. január 16.
2020-01-16 16:59:45
|
 |
|
|
Jogunkban áll beszélni
Klára, a szabadelvű és szabadszájú nyugdíjas értelmiségi a demencia tüneteit fedezi fel magán, így legjobb barátnője fokozatos leépülése mellett saját kiszolgáltatottságával is kénytelen...
|
|
|
Új novellák
Hány érvelési hibát tartanak számon a Defterdár utcában? Hová vezet, ha bekamerázzuk az anyánk lakását? Ha a mondandónk egy elapaszthatatlan gondolatfolyammá változik, kik állhatnak a parton?
Szvoren...
|
|
|
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
