Harminchat portré, de egyik sem laudáció (Népszava)
Mintha valami nekropoliszban járnánk: a kötet ugyanis – egyetlen kivétellel – a szerző elhunyt barátainak, ismerőseinek állít emléket. Olyanoknak, akik átmenetileg vagy maradandóan fontosak voltak számára, s akikkel volt olyan közeli viszonyban, hogy elmesélhető közös történeteik legyenek. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Balogh Ernő, Népszava, 2020. január 16.
2020-01-16 16:59:45
|
 |
|
|
„egymás szavait visszhangozzuk”
A bálna nem motívum paradigmatikus indulása után második verseskötetében Zilahi Anna az emberi érintkezés és megismerés határait, természetes és mesterséges eszközeit, lehetőségeit és...
|
|
|
A gyász és a vigasz könyve
Szilasi László gyászkönyve az édesanya halála után kezd íródni: a szerző minden este 18:48-kor hívta fel az édesanyját, és miután meghalt, írásban folytatta vele az immár egyirányú...
|
|
|
Történetek a vágyról
A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig...
|
|
|
Fordította: Lőrinszky Ildikó
Szembenézés a gyerekkorral
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
|
|
