Labrouste azonban a regény egészében sem szűnik meg megfigyelőnek lenni. Elbeszélői magatartása talán leginkább innen érthető meg: egyfajta kameraként működik, amely nem avatkozik bele a körülötte történő világba, hanem csak rögzíti azt. Egy szakelemző véleményében nem látszódhat a termelők személyes sorsa – Labrouste nézőpontja viszont megmutatja, hogyan csapódnak le a bürokrácia döntései a gazdák életébe. Ebből a dokumentációból viszont nehezen olvasható ki bármilyen patetikus hangnem vagy szociografikus szándék. Labrouste-ban az egyetlen barátja, az öngyilkosságot elkövető, s ezzel a mészárlást elindító, Aymeric halála testi reakciókat vált ki, a belső megrendülés leírása elmarad, s néhány oldallal később már mintha nem is emlékezne a szöveg a tragikus eseményre.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabó Csanád, Dunszt.sk, 2019. december 23.