A börtön nem alibi (Népszava)
A szerencse lánya, mint önmagát nevezi? Vorkuta az északi sarkkörön túl fekszik, a tél szeptembertől júniusig tart, a szörnyű hideg, a megerőltető fizikai munka és a lelki stressz aláássa Karig Sára egészségét, vészesen lefogy, súlyos műtéteken esik át, haza már gyakorlatilag rokkantan érkezik. Senki sem csodálkozhatna tehát, ha hátralévő életében szívből gyűlölne bármit, ami a szovjet rendszerre, az oroszokra emlékeztetné. Ilyesmi azonban roppant távol áll tőle: az oroszokra egy rossz szava sincs, fejtegetéseiben megértéssel övezi őket, a nyelvüket és kultúrájukat pedig kifejezetten szereti. Néha úgy beszél a lágeréveiről, mintha a sorstól kapott volna egy különös lehetőséget egyedülálló tapasztalatok szerzésére. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Balogh Ernő, Népszava, 2020. január 4.
2020-01-04 15:59:24
|
 |
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
