„Úgy költészet, hogy próza” (Népszava)
A haza, a hazaszeretet a kötet egyik folyvást visszatérő témája. Az el nem téphető érzelmi, spirituális kötődés evidensen fakad az írói hívatásból, ennek nyelvi meghatározottságából. „Az író, ha valamiről, hát minden sorában a hazájáról beszél, hisz amit gyúr, gyömöszöl, mancsol, csöcsörész, gyámbászik, markol, harap, simogat, emledez, amit ki- és befordít életre-halálra, az az édes anyanyelv.” E mély és konzekvens hazaszeretetet olykor persze, épp a kritikai attitűd hitelesíti: „egyre többször szégyellem, és egyre ritkábban vagyok büszke az országra, amelyben élek.” […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Balogh Ernő, Népszava, 2020. február 17.
2020-02-17 16:37:43
|
 |
|
|
Fordította: Mesterházi Mónika
Egy csodagyerek metamorfózisa
A harmincas éveiben járó zongoraművész, Elsa M. Anderson a karrierje csúcsán lesétál a színpadról, miután Rahmanyinov egyik darabja helyett a saját kompozícióját kezdte el játszani. A...
|
|
|
Radnóti Sándor kritikusi munkásságában az irodalomkritikák mellett a képzőművészeti bírálatok is meghatározók, kivált, hogy e szövegei izgalmasan kapcsolódnak művészetfilozófiai kutatásaihoz....
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
|
Boldog-szomorú dalok
A középkorúságnak nincs története - nem csoda, ha igazából csak versben lehet róla hitelesen beszélni. A mindennapok apróbb-nagyobb számvetésein egyszerre túl és innen a hétköznapok megbékélései...
|
|
