„Úgy költészet, hogy próza” (Népszava)
A haza, a hazaszeretet a kötet egyik folyvást visszatérő témája. Az el nem téphető érzelmi, spirituális kötődés evidensen fakad az írói hívatásból, ennek nyelvi meghatározottságából. „Az író, ha valamiről, hát minden sorában a hazájáról beszél, hisz amit gyúr, gyömöszöl, mancsol, csöcsörész, gyámbászik, markol, harap, simogat, emledez, amit ki- és befordít életre-halálra, az az édes anyanyelv.” E mély és konzekvens hazaszeretetet olykor persze, épp a kritikai attitűd hitelesíti: „egyre többször szégyellem, és egyre ritkábban vagyok büszke az országra, amelyben élek.” […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Balogh Ernő, Népszava, 2020. február 17.
2020-02-17 16:37:43
|
 |
|
|
Fordította: Morcsányi Júlia
Lázálom az újrakezdésről
Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa...
|
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|
