A regény narrációja a kleisti meseszerű, romantikus, ugyanakkor a kegyetlenül naturalista örökségből merít. A nézőpontok hol élesen elválnak, hol szinte szétbogozhatatlanul összeolvadnak. A bukolikus képeket megszakítják a nyers párbeszédszerű kiszólások/megszólalások. A narráció dinamikáját kíséri a töredezett forma és szerkezet. A regényben felfedezhető a lineartitás, a sellő történetének végigvezetésében, ugyanakkor az egyes passzusok a különböző szereplők saját történetét mutatják be. A német kisváros összes lakosával találkozunk, egyéni tragédiájuk hozzákapcsolódik a regény univerzális diszharmóniájához. Nincsenek fejezetek, ciklusok, az anekdotikus részek megszakítatlanul, széttöredezve hömpölyögnek.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Martzy Réka, Prae.hu, 2020. február 28.