„Egyet tudtam jó előre, hogy legfeljebb 25 éves koromig fogom megírni az életemet; a későbbiek más lapra tartoznak. Csak az volt homályos, hogyan is kezdjem el. A legelejéről? Szerencsémre éles korszakhatárok bontakoztak ki rögtön: hatéves koromban az első, amikor új nevet kaptam, új életformát és nevelőket, majd 16 évesen, amikor magamra maradtam, vagyis szabad lettem, az adott kor bozótjában boldog. Úgy döntöttem, az utolsó szakasszal kezdem az írást, egyetlen nyárral a Balatonnál, az első szépséges elhagyatottságával egy kamasznak, akit rendőrök öveznek.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható » 

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2020. április 4.