Lássuk be, hogy azért az átlagosat mindig nehezebb ábrázolni, mint a rendkívülit, és ha végigtekint a világirodalmon, a könyvek többsége szokatlan, rendkívüli alakokat ragad meg, vagy ilyen helyzetekbe teszi őket. Itt persze már mondhatom, hogy valaki, aki meleg, eleve rendkívüli helyzetbe van téve: gyakran szorongató, átmeneti határhelyzetbe kerül, hogy most akkor ilyen vagy olyan, ki mit gondol róla, kinek melyik arcát mutassa. De azt nem tagadom, hogy engem az érdekel, hogy mi van akkor, ha valaki majdnem normális. 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Milanovich Domi, Divany.hu, 2020. május 24.