„Pontos, precíz, az önelemzéstől vissza nem riadó, sokszor az emberi szenvedés és emlékezés között lavírozó versek végpontja az örökös rákérdezés és megkérdőjelezés. Grecsó Krisztián szövegei nem hagynak nyugton. Úgy nem mehetünk el mellettük, hogy ne legyen kérdés. Hogy ne legyen kérdés önmagunkhoz. Ezt tudja ez a verseskötet, és még tud sok minden mást. Áthall, ráolvas, imádkozik. Könyörög.  Kihez? Istenhez? Gyerekkorhoz? Netalántán egy fiatalemberhez? Dolgok tűnő és letűnt voltához? Ebben a kötetben értelemszerűen sok a sötét anyag. Ne tévesszen meg. Segít a napra jutásban. Van hozzá elég ereje, van hozzá elég fénye.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, Kultúra.hu, 2020. június 18.