„Első olvasáskor elsodortak a képek, megütöttek a gyerekmonológok. Nem könnyű szembesülni a reménytelenséggel. A fotókon nincs ember, csak az ott lakók létezésére utaló elemek, a teremtett környezet, no meg az évszakok váltakozása. Pocsolyában heverő egykori használati tárgyak, ablakkeretben rács, ablaküveget helyettesítő hulladékdarabok, rendőrség feliratú kordonszalag, sárga vagy fehér alapon kék betűkkel. Az ágakon is, levél helyett. A helyszínelő lufivá felfújt fehér járványkesztyűje, szögesdrót, még több szögesdrót, a rendőrség állandó jelenléte. Kábelek, virággal körbenőtt szánkó léces ülése, cafatokra szakadt focilabda, roggyant bevásárlókocsi. Az ott lakók sorsának vizuális megtestesülései.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vándor Judit, Revizoronline.com, 2020. július 13..