„Igen. Életrajzi regény megírása gyakran kísérti meg a prózaírót. Nagyon sokan próbálkoznak vele. Egy életrajzi regényből nemcsak az író személyét, sajátos memóriáját lehet megismerni, hanem a kort is, amelyet felidéz. Engem is ez az utóbbi ambicionált. Hogy olyan korban éltem, amelyről kevés tudomása van az embereknek. Még azoknak is, akik átélték, mert jelentéktelen korszaknak gondolják. A második világháború utáni évben születtem, és a tizennyolcadik évemnél fejezem be a történetet, a Kádár-korszak kezdeti felvirágzása idején. Amikor beáll a reménytelenség.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabó G. László, Új Szó, 2020. július 19.