„A kötet fő gondolati magvát az éles civilizációkritika mentén kibontakozó végképzet jelenti, leginkább az ember és természet ellentmondásos, ám mégis oszthatatlan egységének körüljárásával szemléltetve. Az állatokkal és növényekkel való méltatlan bánásmód és az ebből fakadó rossz lelkiismeret valami egészen sajátos viszonyt alakít ki az ember és a Föld más élőlényei között: egy vélt vagy valós megvetés árnyékolja be a kapcsolatot, az ember úgy érzékeli, a növény- és állatvilág egyszerre elszenvedi és megveti őt.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szemán Krisztina, Kulter.hu, 2020. augusztus 14.