"Szóval, igen, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években egy a felszínen jól működő, belül, a testünk fekélyeiben meg rohadó világban éltünk. Kihordták az emberek a betegségeiket lábon, magas ingerküszöbbel, vagy legalábbis magasabbal, mint a ma. Mindenki eljutott a Balatonhoz, szép helyen nyaralhatott, jó körülmények között. Látszat. Késsel-villával ettek az emberek a SZOT üdülő gazdag konyháján. Látszat. Nem voltak jelentős különbségek, látszólag.  Mindenki ugyanazokon a helyeken fürdött, az üdülőkben voltak kultúrprogramok, lehetett sportolni, a Balatonhoz mindenki eljutott. A magyar irodalomban a Duna és a Balaton mindig a menekülés, a rossztól való eltávolodás helye volt, ahol el lehet bújni a világ gondjai elől – az én könyvem szembemegy ezzel, talán pont azért is, mert egy másik korszakban játszódik."

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bonivárt Ágnes és Szekeres Dóra, Litera, 2020. szeptember 27.