„A regényből persze azt is kiolvashatjuk, hogy a szigorú fegyelem kreativitással párosulva micsoda megtartó erő lehet. Erre nemcsak a főszereplő képzőművészeti alkotásai lehetnek példák, hanem a történetmondással bravúrosan ötvözött vád- és védőbeszéd maga is, amelyet a főszereplő gyűlölve szeretett anyjának címezett, mi pedig regényként olvassuk. S amelynek klasszikusan kiegyensúlyozott narrációjában, biztos időkezelésében, a mélypontok és a sikerek egyaránt mértéktartó leírásában jó adag perfekcionista fegyelem érződik.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Domján Edit, Revizor, 2020. október 15.