„Irodalmi peep show, még inkább paparazzi fotóriport a bergeni Íróakadémiáról szóló rész (ahol Hovland, Sagen és Fosse is tanítanak), de a kötet többi tizenhárom év alatt játszódó része is zavaróan közelről ábrázol norvég irodalmárokat. Ez északi olvasóként sokkal bennfentesebb viszonyt eredményezhet, magyarként kissé kívülállóvá tehet, azonban nagyon szórakoztató, hiszen azért Fosse vagy Tore Renberg műveit mi is ismerhetjük. A barátságok miatt főleg keresztnevükön szólított Espen Stueland és Geir Angell Øygarden is beazonosíthatóak, ahogyan Else Karin Bukkøy is. Közel jönnek ezek a figurák a szerkesztőségi vacsorán, a kiadói irodában, az írótáborban. Esetlenek, mint a motyogó Fosse, részegek, mint Ole Robert Sunde, leolvad róluk az a méltóság, amelyet általában a hivatásuk biztosít a számukra. Olyan helyzetben látjuk őket a kulisszák mögött, ahogy nem lenne szabad.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Orbán Krisztina, Kulter, 2020. október 09.